Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
iskolába. így a várostalan megyében, a falvak igen jelentős hányadában, tanító és oktatás nélkül nőttek fel a jobbágyfiak a XVIII. században, olyan iskolarendszerben, amely nem találta meg a társadalom legalsó régióiban élő parasztok nevelésére és oktatására a legeredményesebb lehetőségeket és a legkedvezőbb módozatokat. Ennek az oktatási rendszernek a következményeként - a XIX. század első évtizedeiben - egy világutazó angol orvos az alábbi, megdöbbentő sorokat tette közzé, a megyét keresztülutaztában: „ Az itteni parasztok szegények s helyzetük közös mostohaságában”. . . ,, szörnyen tudatlanok. A faluban csak egy vagy két ember tud írni és olvasni.” Lényegében még elmarasztalóbbak az alábbi sorok: „Nem most beszélek először erről az iskolázatlan és félig vad emberfajtáról.” Majd Bredeczky Sámuel helyismereti zsebkönyvére hivatkozva az alábbiakat írta: „A Somogy megyei erdők ritkán biztonságosak teljesen, mert nemcsak a betyárok, hanem az odavaló juhászok is veszélyeztetik őket. Ügy látszik, hogy ezeket az embereket életmódjuk, akik gyermekkoruk óta szinte állandóan a nyájat őrzik és nyáron ritkán keresik fel az emberek lakását, annyira lezül- lesztette, hogy még ebben, a még oly műveletlen országban is, úgy néznék rájuk, mint vademberekre.”. . . „Tudatlanságuk rendkívüli. A velük való foglalkozás legjobb módja talán az volna, ha az illetékesek kitalálnák a lehetőséget tanításukra.”68 S ha a Bredeczkyre hivatkozó Brightoknak — s általában a XVIII. és XIX. századi külföldi turistáknak — a sorai felületesnek, túl sommásnak és eltúlozott- nak is tűnnek a számunkra, a sorok között arra mégis figyelnünk kell, hogy az iskolai alapműveltség hiánya népünknél valóban sok kívánnivalót hagyott maga után, nemcsak a XVIII. században, de a következő századokban is. Vajon az iskolába nem járás, az iskolakerülés, a tanulásmellőzés aránya hogyan változott és módosult a XIX. század első évtizedeiben? Történtek-e kardinális fordulatok, amolyan szemléletbeli változások parasztságunk soraiban, amelyek lényegében megváltoztatták az iskolához való viszonyát? Tüzetesebben egyetlen délsomogyi község református iskolájának az anyakönyvét vizsgáltuk meg: a darányi népiskoláét69, azét a Darányét, amelyben ugyanolyan módos és vagyonos parasztok laktak, mint a Richard Bright által látott és megörökített Csokonyában. Darányban is „igen munkás és birtokos népesség lakott”. Ez a körülmény ugyan jelenthetné - egy félszázad múltán - az iskolába járás kedvezőbb arányainak a kibontakozását, mégsem erről van szó, hiszen aligha gondolhatunk arra, hogy a vagyonosabb jobbágyrétegek többet járatták a gyermekeiket az iskolába, mint a szegényebbek. Mihelyt a mezei munkák ideje rájuk köszöntött, azonnal munkába fogták gyermekeiket és nem küldték őket többé az iskolába. A módosabb családoknál mutatkozó kevesebb gyermeklétszám is csak e magatartás irányába hatott: a dolgozni tudó munkaerőt - mégha gyermek volt is az - mielőbb munkába állították. Így a darányi iskolának az adatai olyan képről tanúskodnak, amely némi korrekcióval, az egész megye művelődéstörténetére is általánosítható tendenciákat tartalmaz. A darányi református iskolában - 1789-ben - 102 iskolás gyermekből csupán 37 járt iskolába (36,2%). 1831. március 12 és december 3 közötti időszakban 54 fiú igazoltan 317, igazolatlanul pedig 4622,5 napot, összesen 4939,5 napot hiányzott az iskolából. 41 leány engedéllyel 226,5 napot, engedély nélkül
