Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
kérdése harci kérdés volt a szó legszorosabb értelmében. E harc következményeként 1812-re a megye telekállománya 7084-re, 1828-ra pedig 7122 telekre nőtt.9 A telekszám, tehát a művelt területek növekedésével együttjáróan a népesség kumulációja is nőtt, 1830-ra a megyei települések száma 306-ban állapodott meg. Az a földmennyiség, amely az úrbérrendezés során jutott egy-egy jobbágycsalád birtokába, - tekintettel a nyomásrendszerrel együttjáró kötöttségekre, az egykorú 3,5-4-szeres termésátlagokra, a földesúri és az állami terhekre - alig- alig volt elégséges a család fenntartására. Ha pedig mindehhez még figyelembe vesszük azt, a XX. század közepéig is elhúzódó gyakorlatot, hogy a parasztcsalád egyetlen gyermekét sem tudja nélkülözni a munka végzésében, akkor már kirajzolódik előttünk művelődéstörténetünk XVIII. századi gerinctörése. Századokra maradt népünk lecövekelten társadalmunk alsó régióiban, az iskolás műveltség híján, élő termelőeszközként, mozgó robotgépként a szellemi röghözkötöttség állapotában, — horribile dictu - a „fény századában”, mintegy másfél századra tolva ki a szellemi földosztás határait jövendője számára. Még nyomdák, könyvárusok, sőt még könyvkötők sem voltak a megye területén az egész század alatt.10 A Martinovics-féle összeesküvésben eltiltott egyik röpirat magyar fordításának a megjelenését nyomozó helytartótanácsi rendeletre több megye - Somogy is köztük - azt jelentette, hogy területén sem nyomda, sem könyvárus, de még könyvkötő sem találtatik. Ez utóbbiak is csupán a vásárok alkalmával fordultak csak meg a megyében, akiktől a vidéki nemesek szokták rendszerint beszerezni olvasmányaikat a vásári ponyvákról. Az elmondottakat sommázva megállapíthatjuk, hogy a török uralom másfél századát alig több, mint 200 település (225) vészelte át a megyében. A török után, az Acsády által hiányosan feltételezett 29 429 főnyi össznépesség - a visszakövetkeztető statisztikai módszerek segítségével kiszámítottan - 65-80000 főre tehető a megyében.11 Ez a szám a II. József-kori népszámlálás idején már 165 560-ra, a településeké pedig 315-re emelkedett. A felsorolt gazdaságtörténeti adatok szerint a század népünk történetében a megkapaszkodás százada volt, a megmaradásé, a hétköznapok dolgos százada, népünk feltöltődésének százada, amelyben az elvadult táj újra kultúrtájjá változott az erdőket irtó jobbágyaink verejtékével, amelyben azonban - mint majd látni fogjuk - a tájat újra termővé, kulturálttá teremtő jobbágyság a társadalom alsó régiójában - a kultúra sáncain kívül - helyezkedett el. II. Az iskolák és a tanítók összeírásai a megyében (1770-1773-1789) A közoktatás ügyét állami kézbe vevő Mária Terézia-féle koncepció - az oktatás ügyének országos rendezése előtt - elrendelte az iskolákról a különféle statisztikai adatok összeírását. így bocsáthatjuk közre mi is a vármegye néptanítóinak és iskolás növendékeinek az összeírásait a század második feléből. Az 1770. július 3-i nagygyűlésen tárgyalta a megye a helytartótanácsnak 1770. május 21-én - 2132. szám alatt Pozsonyban kiadott - rendelkezését, amelyben - 5 kérdőpont alapján - összeíratták: 1. a falvak tanítóit, 2. a tanítók és gyermekek vallását, 3. a tantárgyakat, 4. a tanítók jövedelmét és 5. az iskolákkal kap-
