Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Györffy György: Koppány lázadása

gyermeke közül 1015-ben két leány férjezett. Szerzőnk ennek alapján az eltaszítást és a rabnővel való házasságot 988-ra tette. E datálásnak azonban egy elvi és égy kronológiai nehézsége van. Elvileg egy rabnővel való viszony nem zár ki egy dinasztikus házasságot, mert egy rabnő vagyontárgy volt, birtoklása a tulajdonjog körébe tartozott; egy dinasztikus házasság pedig politikai aktus: számos példa hozható fel e két viszony egyidejű meglétére. Kronológiailag a korai datálást az-teszi valószínűtlenné, hogy a .magyar asszony fia, Delján Péter 1040-ben állt egy bolgár felkelés élére; a középkori átlagos életkort figyelembe véve már ekkor is idős volt, s így születése légkorábban(l) Zlatarszkival 1001-re vagy Fejér Gézával 1001-1005 közé tehető. (Századok 1927-28. 11). Még bizonytalanabb a következő leány kérdése. Abból a korábbi forráshelyből, mely szerint István szent Günthernek cognatus-a volt (Gombos i. m. 2437), amit egy XIV. századi cseh krónika avunculus-nak értelmez (Uo. 529), nem merünk arra következtetni, hogy Günther anyja Géza leánya volt. A cognatus ’rokon’ szó jelentése ui. nagyon tág;

IV. Béla pl. cognatus noster-nek mondja a kun Zeyhanus dux-ot, akinek leányát - úgy látszik — IV. Béla fia vette nőül (Hazai okmánytár VIII. [Budapest, 1891.] 62; vö. Györffy Gy.: Napkelet felfedezése. Budapest, 1965. 239). Mivel István felesége német volt, a Güntherrel való rokonságot inkább az ő oldaláról keressük. A többi két leány esetében szintén nem rendelkezünk egykori forrásokkal és a rokonsági megjelölések: István magyar király soror-ja, sorius-a nem mindig egyértelműen magyarázható kifejezések. Aba Sámuel István ,,sororiusa” volt, sororius jelentése pedig sógor mellett „nővér fia” (Id. Du Cange és Páriz Pápai szótárát). Mivel Aba Sámuel Orseolo Péter generációjába tartozott, nyilván Istvárunővérének a fia volt, mint Péter; csakis ezen a réven volt vérségi joga a trónhoz. Több jel mutat arra, hogy Sámuel apja Pata volt (vö. Arc. Ért. 97 ([1970] 237). Azzal valóban lehet számolni, amit Vajay felvet, hogy Géza nem minden gyermeke egy anyától van, mert trónraléptckor, nomád uralkodó lévén, többnejű is lehetett. A nomádoknál azonban megvolt a főfeleség intézménye, s a kereszténység felvételekor ez lett ,,a feleség”. Ami Géza öregkori feleségét illeti, erre nézve Thietmar egykorú feljegyzése olyan adatokat közöl, amelyek összhagban állnak azzal, amit Saroltról tudunk. A szláv Beleknegini név, amelyet Thietmar ’pulchra do- mina’-nak értelmez, valójában azonban ’fehér úrnő’ a jelentése, a török Saroltu név fordítása. A bolgár-török S^-aldy jelentése ui. ’fehér hölgymenyét’ (Melich ]., MNy. 20 (1924) 110-115, 23 (1927) 488-494; A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1925-1929. 40-50, (247-253), de a magyar régiségben tapasztalható ’hölgymenyét’ ’hölgy’ jelentésfejlődésnek megfelelően ’fehér hölgy’ értelmezést adhattak neki, ami a szláv fordítás alapjául szolgált. Nem keresztény lengyel, hanem félnomád, félpogány, törökös magyar megjelenésre vall az a kép, amit Thietmar a „fehér hölgyről” ad: supra ?nodum bibebat et in equo, more militis iter agens quendam virum iracundiae nimio fervore occidit (Gombos: Catalogus III. 2204). Összhangban van ezzel egy másik kortárs, Bruno jellemzése Géza nagyfejcdelem (senior magnus) keménykezű, félpogány feleségéről (MG. SS. IV. 607; Florianus M.: Fontes domestici. Quinqueeccl. 1881. I. 4.).

Lektori jelentésemben felhívtam az illusztris szerző figyelmét néhány szempontra: ezek közül azok, amelyekkel nem értett egyet, jegyzetben nyertek elhelyezést; ugyanott a szerző ellenvetéseimre kitűnő vitakészségű, de meg nem győző érveléssel válaszolt.

102. A Vulgata enyhébb fordítást ad: Qui duxerit uxorem fratris sui, rem facit illicitam. Javaslatom nyomán a fenti módon magyarázta Vajay Sz• is (i. m. 74, 45. jegyz.).

103. Vö. 64. jegyz. is.

104. Karácsonyi Magyar nemzetségek III. 1.

105. Csánki D. i. m. 360, 524, 528. Megjegyzendő, hogy nem Szabolcs az egyetlen vármegye, ahol Vencelin apa és Rád fiú szállása fennmaradt. Nógrádban a Vác melletti Penc faluval szomszédos egy másik Rád, míg a Losoncnál fekvő Pinc faluval szomszédos Veselény, ma puszta. Ügy látszik, hogy a német lovagok pogány magyar főemberck elkobzott téli és nyári szálláspárjait kapták adományul. Ugyanilyen pl. a Pázmány nevét viselő szálláspár Fejér megyében: a Duna-parti Pázmánd puszta, ahonnan egy ér és a Velencei tó déli partja mentén a Meleg hegy alján fekvő Pázmánd faluhoz (1459: Paznan) jutunk (vö. uo. I. 105, III. 343), mely az előbbihez viszonyítva, nyári szállásnak tűnik, és ilyen a Berettyó-Érmelléki két Pázmány (vö. I. 523, 654.).

106. SRH. I. 454-455.

107. MG. SS. X. 369; Gombos: Catalogus III. 1769.

108. MG. SS. IV. 793.

109. Maleczynsky C., Monumenta Polonie Historica. N. S. II. Krakow 1952. 85-86.

29