Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Györffy György: Koppány lázadása

10. Itt jegyzem meg, hogy Szent László és Kálmán idejében a nobilis szót princeps értelemben használták, vö. Szilágyi L., Századok 71 (1937) 14.

11. SRH. II. 394-395.

12. Uo. 395.

13. Az ellentmondást Erdélyi L. (A Pannonhalmi Szent Benedekrend története. Budapest 1902-. [Röviden: PRT] I. 147) és Gerics J. (i. m.) próbálta feloldani, de az eredmény

nem meggyőző.

14. PRT. I. 589. 593. és ld. alább.

15. Nem vitatom itt azt, hogy az egyházi uralom alá került szolgáknak a birtokokról való szétszóródása a XI. század végéig élő probléma volt Magyarországon, mint arra Gerics L. helyesen rámutatott (i. m. 12.).

16. Vö. Gerics L. i. m. 16 és fentebb 7. jegyzet.

17. Ebből az is következik, hogy a szerző nem kereshető a pannonhalmi bencések között mint azt Csóka L. feltette. (A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században. Budapest, 1967. 128.)

18. Ld. I. jegyzet. Vö. Plezia M., Acta Antiqua 7 (1959) 291-294; Kristó Gy.: A történeti és politikai gondolkodás. . . Budapest, 1968. 9.

19. SRH. I. 314.

20. Kállay U., Turul 33 (1915) 23-25; Hóman B., A Szent Lászlókon Gesta Ungarorum . . . Budapest 1925. 68, 105; Horváth J.: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Budapest 1931. 34. Korábbi kezdetek mellett e korban krónikafolytatást tételez fel: ifj. Horváth J.: Árpád-kori irodalmunk stílusproblémái. Budapest 1954. 333-334; Gerics L., i. m. 8. Nem fogadható el Csóka L. feltevése (i. m. 539), aki e krónikarészt a XIII. sz. elejéről, pannonhalmi bencéstől származtatja.

21. SRH. I. 312-314.

22. PRT. I. 57, 148, 785.

23. SRH. II. 408-410. A Hartvik legenda datálásához uo. 365, vö. Györffy Gy., MTA. II. Oszt. Közi. II. 18 (1969) 224; Arch. Hist. Pont. 7 (1969) 112.

24. Varjú E.: Legendae sancti regis Stephani. Budapest 1928. 56/57: facsimile.

25. Mivel Hartvik az ő korában létező forrásokat kiaknázta Szent Istvánról, valószínűtlen, hogy a nagyobb legendánál lett volna még régibb Vita, amelyet ő mellőzött volna. Tóth Z. és Gerics L. idevonatkozó feltevését helyesen cáfolta Csóka L. i. m. 623-546.

26. Bresslau, H., Archiv für Urkundenforschung 6 (1918) 71-74; Szentpétery I., Emlékkönyv Szent István király . . . Budapest, 1938. (röviden SzIEml.) II. 145-184; Györffy Gy., MTA.

II. Oszt. Közi. 18 (1969) 205-212; Arch. Hist. Pont. 7 (1969) 87-96.

27. PRT. I. 589.

28. Uo! 607.

29. E módosítással behatóan foglalkozom a Szlavónia kialakulását tárgyaló, a Levéltári Közlemények 40. kötetében sajtó alatt levő tanulmányomban.

30. PRT. I. 589.

31. SRH. II. 477-478. Csóka L. (i. m. 140) szerint a hamis oklevél hatott a kis Gellért legendára, ami nem valószínű.

32. PRT. I. 589.

33. Bár ez csak XIII. századeleji pörökből igazolható (Uo. 651, 680-681), kapcsolatba hozható vele III. Lucius pápa 1181-1185 között kiadott dekretálisa, mely az esztergomi érseknek adott válaszában azzal foglalkozik, hogy az egyik püspökség területéről a másikra átjárók, köztük bortermelők, hol fizetnek tizedet (Holtzmann W., Századok 93

[1959] 416).

34. PRT. I. 593. Az oklevél hitelességét újabban is bizonyította Pamackers J.: Papsturkun- den in Frankreich. Göttingen, 1958. 67.

35. Ld. 26. jegyzet és PRT. I. 589.

36. Monumenta Germaniae Historica. Ottonis II. et III. diplomata. Hannoverae 1888. 834: DO. III. n. 401.

37. Uo. 663: n. 246.

38. Uo. 781: n. 352.

39. Uo. 292, 716 (DO. II. n. 254; DO. III. n. 291).

40. Knauz F.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strigonii 1874 - [röviden: MES.] I. 108.

41. Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek. . . Budapest, 1901. II. 182 kk.

42. Uo. 144; Codex dipl. . . . comitum Zichy. Pest 1871 -. I. 127.

43. Györffy Gy.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959. 86.

25