Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Györffy György: Koppány lázadása

JEGYZETEK

1. A magyar történeti irodalom kezdeteiről, az emlékezet és hagyomány határáról ld. az 1967. május 23-án Krakkóban tartott előadásom kidolgozott szövegét: Györffy Gy.: Archivum Historiae Pontificae 7 (1969) 109-113; MTA. II. Oszt. Közi. 18 (1969) 221-225.

2. Isidorus nézetére, mely szerint a pueritia 7-14, az adolescentia 14-28 éves kort jelöl (Etym. IX, 2. 1-8; Migne: PL. 82. 415), István születésével kapcsolatban Mályusz E. utalt: Levéltári Közlemények 39 (1968) 202.

3. Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények. . . Budapest, 1904. 136, 148, 154-156. 1041-ben is a pincipes és milites választották meg Aba Sámuelt királlyá, ld. Szentpétery E.: Scriptores rerum Hungaricarum. Budapestini 1937— 1938. (röviden=SRH). I. 324-325; vő. Györffy Gy.: Történelmi Szemle 9 (1966) 32-33.

4. SRH. II. 381.

5. Uo. 381-382.

6. Uo. 473, 491. Ajtony lázadásának időpontjára Id. Váczy P-. Szentpéteri Emlékkönyv. Budapest, 1938. 502; Györffy Gy., MTA. II. Oszt. Közi. 2 (1952) 334; 18 (1969) 215; Arch. Hist. Pont. 7 (1969) 100-101. Az a körülmény, hogy a nagyobb legenda írója az Ajtony elleni harcot István uralkodásának legelejére teszi és a kezdeti térítésekhez kapcsolja, szintén ellentmond a lázadás 1030 körüli datálásának. (így legutóbb Kristó Gy. vitatható feltevésekre épített konstrukciójában. Acta Universitatis Szegediensis . . . Acta Historica XVIII. Szeged 1965. 10-19.) Ne feledjük, hogy a nagyobb legenda írásakor az öregek emlékezetének határa kb. 1010-ig nyúlt vissza és így biztosan különbséget tudtak tenni aközött, ami apáik férfikorában (997 körül) és saját férfikorukban (1030 körül) történt, úgy ahogy ma egy eseményről biztosan meg tudja egy idősebb ember mondani, hogy az 1887 avagy 1920 táján történt.

A Szent György zászlaja alatt megölt vezér motívuma arra mutat, hogy a nagyobb legenda írásakor már megvolt, vagy ezzel egyidejűleg készült egy Szent Gellért legenda is. Ez elveszett, de egyrészt fennmaradt szentbeszéddé átdolgozott, rövidített XII. századi változata (SRH. II. 471-479), másrészt forrásul szolgált a XIV. században írt nagy Gellért-legendának (uo. 480-506), amelyben a Szent György segítségével vívott harcról szó esik. (A ránk maradt kis és nagy Gellért-legenda korát illetően a sok tekintetben figyelemreméltó újabb feltevésekkel szemben továbbra is Madzsar E. nézetét tartom irányadónak, uo. 463-470.) Mivel Istvánt és Gellértet egyszerre avatták szentté (1083), legvalószínűbb, hogy az elveszett Gellért-legenda ugyanebből az alkalomból készült.

7. A suffragio domitorum kifejezés (SRH. II. 384, 409) kétértelmű. Értelmezhető a domitor szóval s akkor jelentése ,,a győzők akaratával (ítéletével)”, és értelmezhető a domitus szóval, s akkor jelentése ,,a legyőzőitek segítségére”. A nagyobb legendában szereplő nicbil posse sine suffragio Christi (Uo. 390) mondatban a suffragio értelmezhető akarattal és segítséggel egyaránt. Az utóbbival értelmezte Gerics L. (Legkorábbi gestaszer- kesztéseink kclctkezésrendjének problémái. Budapest, 1961. 16). Ez azonban a nagyobb legendában értelmileg kevéssé találó, mert az a jogi kiváltság, hogy István király a pannonhalmi apátságot dézsmák tekintetében a püspökségekhez hasonlóvá tette, nem szolgált segítségül a legyőzötteknek, mert ezek bármilyen egyháznak egyformán fizették a dézsmát. Ugyanakkor egy olyan értelmezés, hogy a győzők akaratával, vagy ítéletével hozta István király ezt a rendelkezést, nem ellentmondásos, sőt gondolatpárhuzam áll fenn az előző mondatrésszel, ahol a monostoralapítás cum theophilis consilio, Isten kedveltjeinek tanácsával történt. Viszont értelmezése, hogy ti. ,,a győzők akaratával (vagy ítéletével)” történt Pannonhalma kiemelése, az exemptio tekintetében rosszalló árnyalatú Pannonhalmával szemben, amivel elsősorban a veszprémi püspökség álláspontját képviseli. Az a körülmény, hogy a szerző a püspökségek közül csak Veszprémet tárgyalja, a veszprémi püspökség alapításában és felékesítésében szorgoskodó Gizellát pedig felmagasztalja, szemben az őt elmarasztaló krónikával, veszprémi érdekeltségű szerzőre mutat. Veszprémen kívül a székesfehérvári bazilikát emeli ki legjobban. A királynéi és királyi „kápolnák” ilyetén kiemelése nézetem szerint arra mutat, hogy László király a szenttéavatás előtt az egyik királyi vagy királynéi káplánt bízta meg az első legenda elkészítésével.

8. SRH. II. 383-384.

9. u°- 393—39424