Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
tüzérségi tábornokot, a 2. páncéloshadsereg parancsnokát, a Dunántúlon tervezett támadás megbeszélésére. A megbeszélés részleteiről csak de Angelis visszaemlékezéseiből tudunk, nem ismerjük a részvevők nevét sem. de Angelis szerint156 ez volt az első megbeszélés a tervezett támadásról, melynek „hadászati főcélját egyértelműen a Budapest körüli helyzet” rendbehozásában adták meg. de Angelis véleményét a következő két kérdésben kérték ki: „1. Kedvező idő- és időjárási viszonyok, különösen harckocsik bevetésére a Sárvíz térségében, főirány. Válasz: különösen rossz tavaszi olvadáskor. (Ennek ellenére mégis éppen ebben az időben történt!) 2. Kilátások, erő- és lőszerszükséglet a saját 2. páncéloshadsereg Kaposvár elleni támadásához. Fő követelmény: száraz idő, kielégítő harckocsi- és repülőtámogatás, lehetőség szerint lovasság is. Megígértek egy felfrissített SS-pán- célgránátos-hadosztályt több mint 50 új, bejáratott rohamlöveggel.” Közben a Vörös Hadsereg befejezi Budapest felszabadítását. így a támadást elrendelő „vezéri parancs”, mely február 25-én érkezik meg a Dél Hadseregcsoporthoz és egyidejűleg a Délkelet főparacsnokhoz is, a ,,végcél”-t a Dráva, Duna és Balaton közötti terület megtisztításában jelöli meg.157 Rudolf Konrad, a hegyi csapatok tábornoka, aki 1944 december elejétől a Margit állás parancsnoka, 1945. január 27-én pedig a 2. német páncéloshadsereg LXVIII. hadtestének élére kerül,158 1960-ban úgy foglalt állást, hogy Hitler, az ardennes-i támadáshoz hasonlóan, részsikerre törekedett, amely a továbbiakban megmutatta volna, hogy az ellenfél is erejének végére jutott. „Mindkét kísérlet (Ardennes, Balaton) egy fantaszta kétségbeesett cselekedete volt, aki a valóságot nem tudta és nem akarta többé felismerni, de csodában reménykedett.”159 Konrad tábornok, akinek hadteste a 2. páncéloshadsereg márciusi támadásában fontos szerepet játszott, ezzel elismeri, hogy a támadás eleve kilátástalan volt. Konrad, hasonlóan többi, szintén kudarcot vallott tábornoktársához, a felelősséget Hitlerre és az OKW-ra hárítja, nemkülönben az időjárásra és a terepviszonyokra. Egy szót sem ejt azonban a Vörös Hadseregről, amely - és ezt legjobban épp a Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplójának a „tavasz ébredése” fedőnevű német támadást leíró része bizonyítja - megállította, majd visszaverte a német támadást. Konrad fent idézett nyilatkozata így folytatódik: „Aki Magyarországot a hóolvadás idején ismerte és fronttapasztalattal rendelkezett, az tudta, hogy a páncélos- és gyaloghadosztályok támadásának a sárban és a vízben el kellett akadnia. A Wehrmacht főparancsnokságán azonban ilyen ismeretek nem számítottak. A támadó erők tisztjei (a hadseregparancsnok és néhány vezérkari tiszt), akiket tájékoztatásra berendeltek az OKW-ba, csodálkoztak, hogy ott akkor milyen bizakodó és vidám hangulat uralkodott. Hitler is teljesen gondtalannak mutatkozott. Mindez olcsó színház volt, tényeket természetesen nem lehet ilymó- don teremteni. . .” Bizakodó és optimista a hangulat azon a március 2-i déli helyzetmegbeszélésen is, melynek végén Alexander Löhr repülő vezérezredes, az E Hadseregcsoport főparancsnoka jelenlétében szó esik a tervezett „tavaszi ébredés”-ről is. Hitler arról beszél, hogy egy ejtőernyős-zászlóaljjal sokat lehetne tenni, - ha ilyen 245
