Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
kával, Honttal és Pázmánnyal, és Vencilin, a hagyomány kútforrása. De a magyar hagyományt őrző kis legenda szerint az előkelők és a nép kedvezéséből lépett trónra (favore principum et plebs in regni solium laudabiliter provectus), s a ritus résztvevői, mint ez a trónörökössé tétel és a későbbi koronázások alkalmával igazolt, az összehívott főurak és kisérő katonáik voltak. A magyar hagyomány és az európai rítusok ismeretében értékelve István karddal való felövezésének hagyományát, itt nem Hont és Pázmány által történt lovaggá ütésről, hanem fejedelemmé avatásról volt szó. A Koppány ellen vívott csata helyéről semmilyen adat nem maradt fenn, de ez nyilván az Esztergomból Veszprémbe vezető út utolsó szakaszánál történt.114 István seregének elitje német lovagokból állt, de a sereg zömét minden bizonnyal magyarok és a magyarokhoz csatlakozott katonai segédnépek tették ki. Ha a csatában résztvett lovagok kaptak földet Somogy megyében, valószínű, hogy a velük harcoló, különböző magyar törzsbeli vitézek nem csak részt vettek Somogy megye és a központ, Somogyvár megszállásában, hanem egy részüket ott telepítették le. Somogy megyében főként olyan törzsnévi helyneveket találunk, amely- lyel Géza fejedelem a megyét körülzárta és amelynek telepítése a X-XI. század fordulójára jellemző. Fetűnő a 6 Berény és a 4 Kér falu, amely ilyen számban sehol sem fordul elő (megyénként legfeljebb 1-2 található). Külön kiemelendő, hogy két Berény a somogyvári völgyben, a főút mellett található, Iharosberény pedig az olaszországi hadiúton fekszik. A telepített együtteseket főleg két helynévcsomó mutatja: Balaton berény körül Oszlár, Keszi, Kér, Örs és Besenyő, Szentgálos&űr körül pedig Berény, Oszlár és Örs. Besenyőkkel a megye déli ré- részében vivő utakat szállták meg.115 Az itt felsorolt népelemek nagyjából tükrözik István hadseregének összetételét 997-ben A telepített faluk számát nézve 5 magyar törzsbeli (kér és keszi) mellett 11 kabar (berény, oszlár, Örs a dukátus területéről) és 4 besenyő (a Sármellékről) tette a sereg zömét; ezeket 1 nándor és 1 varég testőrségbeli egészítette ki. A hagyomány szerint, miután Vencilin megölte Koppányi, testét István „négy részre vágatta, az egyik részt elküldte az esztergomi kapura, a másodikat a veszprémire, a harmadikat a győrire, a negyediket pedig Erdélybe.” Ennek a történetnek a hitelét egy keleti analógia biztosítja. Koppány a keresztény felfogás szerint vérfertőzést akart elkövetni. A magyarokkal ősi kapcsolatban állott volgai bolgárok X. századi jogszokása szerint a paráználkodó büntetése felnégyelés és a felnégyelt részek kifüggesztése volt. Ibn Fadhlán elbeszélése szerint: „Hat aber jemand von ihnen Unzucht getrieben, so schlagen sie für ihn - wer auch immer er sein mag - vier Pflöcke in die Erde, binden seine Hände und Füsse daran und spalten ihn (seinen Leib) mit dem Beile vom Genick bis an die Lenden. Ebenso verfahren sie mit der (schuldigen) Frau. Dann hägen sie jedes Stück von ihm und von ihr an einem Baume auf.”116 A felnégyelés nem István egyéni ítélete volt, hanem ugyanolyan „pogány” jogszokás, mint a levirátus. Koppány büntetésében a pogányság és kereszténység határán álló magyarság kétféle jogrendje együttesen érvényesült. 21
