Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)

Az F Hadseregcsoport kéri, akadályozzák meg északi szárnyának bekerítését észak felől.”

November 30-án az esti órákban megérkezik a Dél Hadseregcsoporthoz az OKH parancsa a további hadviselésre. Eszerint a hadseregcsoportnak Dunántúlon levő erőit Dunaföldvár és Székesfehérvár között kell gyülekeztet- nie, hogy a további helyzet alakulásától függően Pécstől keletre, illetve a Dunán át Budapesttől délre vesse be őket a szovjet erők ellen. A Délkelet főparancsnok pedig arra kap utasítást, hogy „a LXVIII. hadtest északi szárnyán erős súlypontképzéssel feltétlenül őrizze meg az összeköttetést a Dél Hadseregcsoporthoz”.

Az OKH terveinek, igényeinek, sőt parancsának végrehajtásához azonban sem a Dél Hadseregcsoportnak, sem az F Hadseregcsoportnak nincs meg az ereje. Ekkor, november 30-án a valóságban már nincs is összeköttetés a két hadseregcsoport erői között. Az e napon Lovasberénybe települt 6. német hadsereg vezérkari főnöke, Heinz Gaedcke vezérőrnagy 22 órakor jelenti v. Grol- mannak, hogy Tevel, Medina és Szedres a szovjet csapatok kezén van, vagyis a 3. Ukrán Front csapatai már 12 kilométerrel maguk mögött hagyták Szek- szárdot. A helyzet ilyen rohamos alakulása folytán a 23. német páncéloshadosztálynak Kurd-Mekényes térségéből kelet-délkelet irányba Tevel, később délkeleti irányba Bonyhád felé kell támadnia, hogy legalább megállítsák a szovjet előnyomulást.

A Dél Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztje 22.55-kor felhívja az F Hadseregcsoport i. vezérkari tisztjét, és kéri annak a hírnek az ellenőrzését, miszerint a szovjet lovasság éle megjelent a Kaposvártól keletre levő térségben. A német hadműveleti napló szerint: „Az F Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztje kijelenti, hozzá erről még nem érkezett jelentés, de erő sem áll rendelkezésére ahhoz, hogy oda felderítést hajthatna végre.”39

Arról nincs további adatunk, hogy az 57. szovjet hadseregnek valamilyen, akár felderítő alakulata valóban átlépte volna Somogy megye határát 1944. december 1. előtt/*0 A hadsereg további támadására F. I. Tolbuhin marsall, frontparancsnok november 30-án ad utasítást/*1 Eszerint a támadást észak-nyugati irányba kell folytatni, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a német csapatoknak a Dráván keresztül Jugoszláviába való visszavonulását. A főirányban a 6. és a 64. lövészhadtestnek kell támadni, míg a 75. lövészhadtest a Dráva partján védelembe átmenve biztosítsa a hadsereg balszárnyát.42

Ilyen körülmények között Somogy megye felszabadulásának kezdete november utolsó napjának estéjén már csak órák kérdése lehetett. Ezt nyilván a helyi német katonai vezetés, személy szerint Maximilian de Angelis tüzérségi tábornok is kénytelen felismerni, de Angelis november 26-án Baranyaszentlő- rincen még biztosítja Vígh Imre nyilas hadműveleti kormánybiztost, hogy aktívan védi majd Somogy megyét, és Kaposvárig „az oroszok. . . nem jutnak el”. 28-án viszont már ugyanez a de Angelis egyetlen szót sem tud ejteni Somogy ,,védelméről”, de a nyilas vezetők ebből is eleget értenek; s november utolsó napján eltűnnek Kaposvárról/3

Somogy felszabadulásának kezdete (1944 dec. i-dec. 19.)

A Vörös Hadsereg felszabadító hadműveletei egyáltalán nem igazodtak országhatárokhoz, még kevésbé helyi közigazgatási határokhoz valamely országon belül. Egy-egy megye történetének szempontjából viszont lényeges tudnunk:

212