Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
Mind az épülettőkére, mind pedig az állótőkére vonatkozóan írja: „Mivel a tiszt urak gondviselésére bízott tőkék után a Rend csak kamatokat követel anélkül, hogy elhasználási kamatokat számítana, a tőkék értékükre nézve nem becsültetvén meg, következik, hogy a) tiszt uraknak kötelességükben áll az 1868-dik év június havában inventáriumban jegyzett létszámot, mindenkor az év végével in- ventáló számvevőnek jó és használható állapotban kimutatni, b) a létszám az 1868-diki érték szerint vétetik fel, c) a létszámon felüli szerzeményeknél irányadó lesz a pénztári számadás.” A rendszer tehát annuitást nem, csak a meglévő tőkék utáni kamatot számítja, alapvetőnek tartva minden kerületben az üzemi együttes változatlan fenntartását. A leltári növekedés viszont tisztajövedelemnek minősült, mint ilyen az osztalék alapjául is szolgált, a következő évben azonban ez a növekedés a tőkéhez csatolódva a kamattartozás nagyságát növelte. A fentiekkel harmonizáltan az elhasznált leltári tárgyak pótlása, újjáépítése viszont csak a kerületek terhe volt. Ez volt tulajdonképpen az első pont, amelyik Domanek rendszerét megkülönböztette a korábbitól: a beruházások elismerése dinamiku- sabbá tette a korábbi merev rendszert, ugyanakkor a tőkék megóvását a tisztek elsődleges érdekévé avatta. A Domanek-rendszer másik lényeges eltérése volt, hogy a kerületeken belüli forgalom tudomásulvételével, az évi forgalmi mérlegek elkészítésével számításba vette a forgótőkét is, mint a tisztajövedelmet, illetőleg a készpénzbeadást növelő vagy csökkentő tényezőt. Kivételt csak az állandóan fogyó, pótlásra szoruló bolti szereknél (kenőcsök, só, szög stb.) tett. Az ésszerűséggel függött össze, hogy az engedélynélküli művelési ágváltozással elért jövedelmi többletet figyelmen kívül hagyta. Mindezek után Domanek az 1868-as leltár alapján az uradalom alaptartozásának összértékét 87 000 forintban határozta meg, a tiszti osztalékot pedig a vállalati nyereség 12 %-ában állapította meg. Az érdekeltség kiterjesztése érdekében a cselédségről is rendelkezett: külön kiosztandó jutalmakat Ígért. Az új rendszer azonban még hatályba sem lépett, máris támadás indult ellene. Hatályba lépése előtt az elfogadása ellen szavazó rendtagok, egy év múlva pedig a csalódott tisztek próbálták részben, vagy egészében megváltoztatni. A consistóriumi tagok támadása tulajdonképpen két irányú volt. Megkérdőjelezték elsősorban a gazdasági év kezdetének január i-től július i-re helyezését, másodszor pedig a beszámításnak, egyáltalán a Domanek-féle tisztajövedelem felfogásnak a helyessége körül folyt a vita. A felmerült problémákra Domanek 1868. decemberében egy hosszabb, nagyon alapos ellaborátummal válaszolt. A gazdasági év áthelyezésével kapcsolatos támadásokat - mint érthetetlen akadékoskodásokat - a korabeli német és magyar szakírókra hivatkozással fölényesen visszautasította.18 E tárgynál hosszabban nem is időzött. Sokkal lényegesebb volt azonban a másik pont, amelyen Domaneket azért érte támadás, „mivel a szerzemények és beruházások értéke nem fordul elő a főpénztári számadásokban”.19 Ebben a megfogalmazásban tulajdonképpen egy, hosszú időkre élő probléma került először felszínre. Arról volt ugyanis szó, hogy a rend napi érdeke és az uradalom fejlesztésének követelménye között egy állandó ellentmondás állt fenn: a rendi hálózat fejlesztéséhez egyre több pénzre volt szükség, az uradalom egyre növekvő beruházásai pedig a beszámításoknál fogva relatíve egyre jobban csökkentették a készpénzbeadvány összegét. Ez a 137
