Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
ta, csak Kemény Pálnak volt néhány higgadtabb bíráló megjegyzése - elsősorban saját naplója számára.13 Alig egy év telt azonban el, és a zajos örömöt fojtott suttogás váltotta fel. A sebtiben készült rendszer tartalmi hibája - a kész- pénzcentrikusság - és felületes kidolgozása éreztette hatását. Mindenekelőtt a beszámítható és a be nem számítható pénzek mikéntjének hevenyészett meghatározása miatt a tisztikar zömével ellenséges viszonyban lévő Borbély pénztáros a kifizetéseket halogatta, illetve az érdekeltek szerint indokolatlanul csökkentette. Problémát jelentett, hogy a jutalék a mindenkori piaci viszonyoktól elsősorban függő készpénzbeadvány függvénye volt. A hagyományos gabona- és gyapjúgazdálkodást folytató uradalom számára a legkisebb piaci ingadozás is lehetetlenné tette a preliminált pénzbeadási kötelezettség teljesítését. Mint Kemény naplójában írja, ,, a’ hol valami eladó volna is a gabonának annyira leszállt az ára, hogy a távoli gabona árnak felit sem közelíti meg, emellett a; gyapjú is sokkal olcsóbban van eladva a’ tavalinál, rettegni lehet, hogy az uradalomban egy nem remélt korszak fog képződni, mely megrázkódtatja a Rendet annál is inkább, minthogy az évi adó tetemesen növekszik, pedig az uradalom 1862-63-ik években Somogybán a’, dicséret tárgya volt mindennemű haladási szempontból, ez általános - mondanom sem kell.”14 Az idézet legutolsó megjegyzése azokra a gazdálkodási nehézségekre utalt, amikkel az uradalomnak szembe kellett néznie. A 60-as évek természeti csapásai15 időnként kritikus helyzetet teremtettek. A súlyosbodó gazdasági problémákkal összefüggésben, de egy új osztalékrendszer kidolgozását is előkészítendő a Rendkormány 1864. december i-én elrendelte a kettős könyvvitel bevezetését.16 A tiszteknek ezután az Első Feljegyzési Könyvet napra készen kellett vezetni, és ezek alapján állította össze az újonnan kinevezett számvevő az évi mérleget. Az első öt év elteltével pedig elrendelték egy új osztalékrendszer kidolgozását, és a munka elvégzésével az imponáló elméleti felkészültségű Domanek Alajos számvevőt bízták meg. A megbízatás kézhezvétele után Domanek kérte a Rendkormányt, hogy biztosítsa számára az uradalom teljes felleltározásának lehetőségét, amire azonban ismeretlen okok miatt nem került sor. így tehát Domanek a szükséges üzemstatisztikai adatok egy részének hiányában végezhette csak el a rábízott munkát, aminek eredményeként 1868. július 13-án jóváhagyták az új, 1869. január i-től hatályos százalékos rendszert. Rendszerében Domanek - eltérően a korábbiaktól - túllépve az egyoldalú készpénzszemléleten, „tőkékkel” számolt. Elvként mindenesetre leszögezi: ,,A mezei gazdaság mint üzlet, ha célszerűen vezettetik és kezeltetik, a beruház zott tőkék kamatját tartozik évenként megtéríteni.” Az egykorú üzemtani felfogásnak megfelelően alap-, álló- és forgótőkét különböztet meg. (E fogalmak használatánál mindvégig mi is megmaradunk.) Harmadjára pedig leszögezi: „Ezen tőkék kamatjait képviseli a tisztajövedelem, mely mutatkozik a) főpénztári tisztabeadványban, b) beruházásokban, c) termesztményekben, melyek az év végén el nem adottak, vagy fel nem használtattak.” A logikus és következetes elvek leszögezése ellenére rendszerének részletezése mégsem konzekvens. Mindenekelőtt — üzemstatisztikai adatok hiányában - nem került szóba az alaptőke zömét alkotó telekértéktőke - jellemző módon a földadó-munkálatokkal kapcsolatos adatokkal sem számolt. Az indokolt és engedélyezett beruházásokat és réteket azonban már tisztajövedelemként értékelte. 136
