Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
tézkedést, hogy István az apátságnak adta a somogyi terület dézsmált és cserében Kortó udvart minden tartozékával a Szent Mihály egyháznak adományozta. Van az interpolált részben még egy névfelsorolás, amit részben eredetinek tekinthetünk. A hamisítvány szerint István a harc előtt Pázmány, Hont, Őrei dux-ok és Domokos érsek előtt tett fogadalmat: astantibus ducibus videlicet Poz- nano, Cuntio et Orzio, domno quoque Dominico archiepiscopo. A három dux neve, amellett, hogy történetileg igazolható, olyan formában őrződött meg, amely semmilyen későbbi forrásból nem vezethető le. Cuntius neve a róla elnevezett helynévben 1156-ban Chunt',ü, ezt követően pedig általában Hunt alakban szerepel. Archaikus a Poznano, Cuntio sorrend is, amely elüt a Hunt Poznan sorrendtől; az utóbbi formában található a két név a krónika 64. fejezetében és minden XIII. századi oklevélben/'1 Az Orzius név eredetiségét az biztosítja, hogy 1310-ben Tolna megyében szerepel Paulo filio Poznan (!) de genere Horch''1, már pedig a Harc nemzetség nevében ugyanúgy a Szent István-kori ős nevét viseli, mint a Hontpaznan genus és a többi magyar úri nemzetség. Somogy- gyal való kapcsolatát bizonyítja, hogy Kaposvár mellett ma is megvan Őrei falu, amely nyilván ennek az Orzius-nak szálláshelye volt4,1. Domokos érseknek e tanúnévsorban való szerepeltetése viszont vitatható. Domokos érsek neve ugyanis az oklevél alján, mint recognoscens, hosszított írással fel volt tüntetve, amit a hamisító némi hibával le is rajzolt44. Innen emelhette be a hamisító nevét a tanúk közé. Erre mutat az is, hogy amikor az interpolátor mégegyszer szól tanúkról, a dux-ok után nem érseket említ, hanem comes-e.két: sub testimonio prefatorum ducum multorumque comitum, ami inkább arra mutat, hogy az eredetiben három dux után comesek neve következett. A tanúnévsor eredetiségét azonban legnagyobb súllyal az támogatja, hogy megtalálható III. Ottó okleveleiben az astantibus szóval kezdődő tanúfelsorolás. Nem Heribert C fogalmazásában pl. 1001-ben: astantibus cum eis episcopis et abbatibus. . . comitibus et iudicibus atque consulibus. . . quorum nomina haec sunt..., Heribert C oklevelében pedig: Cunctis igitur ecclesiae dei fidelibus nostris que. astantibus alakban.45 Mindkét előfordulás jellemzője, hogy az oklevél kiállításakor az uralkodó előtt álló astantibus-ról van szó és helye az oklevél bevezető részében van. Eszerint Poznan, Cunt és Őrzi duxok és esetleg néhány comes neve szerepelt az 1002-i oklevélben, de nem 997-i események kapcsán, hanem az 1002-i intézkedés tanújaként. S hogy e tanúfelsorolás helye a hiteles oklevélben hol volt, elárulja az a sebhely, amely az interpolált oklevében a közbenjáró Anasztáz neve után mutatkozik. A nos interventu, consilio et consensu domni Anastasii abbatis [de] monasterio Sancti Martini. . . consessimus libertatem mondatban a de prepositio interpolált; Heribert C egyéni megfogalmazása szerint a közbenjáró, vagy közbenjárók neve után mindjárt a megadományozott egyház neve következik datí- vusban; a de szócska beszúrásával pedig kiesett az oklevélből a megadományozott egyház neve, egyben Anasztázból pannonhalmi apát lett, ami sohasem volt.40 Behelyettesítve az interpolált de szócska helyére a fenti neveket, az eredeti mondatrész így rekonstruálandó: nos interventu, consilio et consensu domni Anastasii abbatis, astantibus ducibus videlicet Poznano, Cuntio et Orzio multis-que comitibus monasterio sancti Martini. . . concessimus libertatem. . . etc. Ezzel kapcsolatban egy sajátos szóhasználatra hívom fel a figyelmet. III. Ottó írnokai, közte Heribert C dux címmel kizárólag herceget, fejedelmet vagy
