Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Simonffy Emil: A paraszti birtokviszonyok vizsgálata tizenkét nyugat-somogyi faluban
önkényesen kiválasztott helység még nem elegendő, hogy egy reprezentatív vizsgálat mintájául szolgáljon, s lehetőséget nyújtson a típusok megfigyelésére, az általánosítások elvégzésére, másrészt viszont nem törekedhettem az egyes egyedinek érzett jelenségek okainak és körülményeinek feltárására. A helységek kijelölésénél arra törekedtünk, hogy Somogy vármegye nyugati szélén egy meridionális metszeten fekvő különböző típusú falvakat válasz- szunk ki. Döntő szempont volt viszont, hogy meglegyenek a falu birtokrendezési földkönyvei és a Mária Terézia korabeli úrbéri tabellái. így végül is véletlen mintavételként kezelhetjük a kiválasztott helységeket, ezért is végeztem el az adatok összegezését, mely azonban nem tekinthető a megye általános jellemzőjeként. A megye végösszegeit — a kutatások jelen stádiumában - nem mindig lehetett megállapítani, így a többi helyen sem közlöm, mert úgysem hasonlítható össze. A tizenkét falu a következő: a) 1848 előtt a Festeticsek - az ország egyik leggazdagabb főúri családjának a - földesurasága alá tartozott és később is az ő uradalmaik árnyékában élt falvak: Balatonkeresztúr, Csurgónagymarton, Fönyed és Sávoly. b) Egy a köznemességből a XIX. században a nagybirtokosok közé emelkedő család - az Inkey - földesurasága alá tartozott: Iharos, Iharosberény és Li- szó. c) Köznemesek földesurasága alá tartozott: Csákány, Felsőzsitfa és So- mogybükkösd. d) Kisnemesi falu volt: Nemesdéd és Nemesvid. A helységek lakosságának számáról és sűrűségéről az 1. táblázat nyújt tájékoztatást. 1785-ben csak egy vizsgált falu lakossága emelkedett az ezer fő fölé, 1941-ben is csak a falvak felében volt ezernél több lakos. Tehát kis falvakról van szó, az egy falura eső lakosságszám átlaga (1941-ben 1099) azonban nem sokkal maradt el a Kaposvár nélkül számított megyei átlagtól (1190). 1785 és 1869 között csak három falu (Felsőzsitfa, Iharosberény és Sávoly) lakossága növekedett gyorsabban a megyei átlagnál (176,6), ezt követően 1941-ig csak a Ba- laton-part révén rohamosan növekvő Balatonkeresztúr (Balatonmáriafürdővel együtt számítva) és Nemesdéd fejlődési üteme múlta felül a megyeit (156,1), Csurgónagymarton és Iharos lakossága csökkent. 1785-ben még Somogy megye lakosságának 5,86 százaléka élt a vizsgált falvakban, 1869-ben már csak 3,63 és 1941-ben 3,37 százaléka. A vármegye területének 4,66 százaléka tartozott a vizsgált faluk határához. A vizsgált helységek határának művelési ágak szerinti megoszlásáról a 2. táblázat nyújt áttekintést. A XIX. század közepén a szántóföld még csak négy faluban foglalta el legalább a határ egyharmadát, 1935-ben már tízben. Az intenzív megművelésű területek (szántó, rét, kert és szőlő együtt) a múlt század közepén öt faluban voltak a határ felénél nagyobbak, 1935-ben tízben. Falvaink közül már a XIX. század közepén is háromban (Balatonkeresztúr, Főnyed és Nemesvid) nem volt jelentős az erdő területe, ezt követően Nemesdéden, Sávolyban és Somogybükkösdön csökkent legnagyobb arányban az erdőterület. A többi hat helységben még 1935-ben is a határnak több mint egyötödét foglalta el az erdő. Balatonkeresztúron, Fényeden és Sávolyban jelentős volt a legelő területe. 114
