Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
65. SRH. I. 312-313, II. 145 és passim. Nincs önálló forrásértéke e tekintetben a humanista Ranzanusnak (Florianus: Fontes domestici IV. 188) és Laskai Osvátnak (Nyelvemléktár. Budapest, 1876. V. 239-240). 66. Karácsonyi ]., Turul 24 (1906) ni; Hóman 23.; Magyar történet, Budapest, 1939. I.6 177; Váczy P-, Szentpétery Emlékkönyv. Budapest, 1938. 473; Bónis Gy.: István király. Budapest, 1956. 40-41; Györffy Gy.: Tanulmányok 84-85; Vajay Sz-, Südost-Forschungcn 21 (1962) 51, 81-82; Székesfehérvár évszázadai 1. (1967) 74. 67. Györffy Gy.: Tanulmányok 34—36, 77-96. 68. SRH. I. 101, 105-7; vö. Mályusz 25., Melich Emlékkönyv. Budapest, 1942. 254-262; Györffy Gy.: Tanulmányok i. h. 69. Györffy Gy.: Tanulmányok 38; Heckenast G.: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Budapest, 1970. 70. Györffy Gy.: Tanulmányok 41. 71. SRH. I. 313. 72. Novak V.: Zadarski kartular. Zagreb 1959. 251; Smiciklas T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Zagrabiae 1904. II. 392. 73. Plano Carpini IX. 13.; Rubruk II. 1, XII. 8. XIX. 2, XXXVII. 7-9. Behatóan tárgyalom: Arch. Ért. 97 (1970) 191-242. 74. Tkalcic I. K.: Monumenta episcopatus Zagrabiensis, Zagreb 1873. I. 176, II. 47, 117. Közeléből indult ki az Olaszországba vezető hadi út, melyet az olasz források Strata Ungarorum-nak neveznek. (Gombos: Catalogus I. 229, 718; III. 1775-76). 75. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. (röviden: Geogr. hist.) I. 395. 76. SRH. I. 172, 189, 291, 296, 297, 312—314, 424. Cupuan az archaikus Sambucus kódexben fordul elő (Uo. 314 m); CupiancoCupan (Uo. 166; 291) hangalakját tekintve inkább sorolható ide, mint a Kaplony (qaplan) névhez. Vö. 52. jegyz. 77. Magyar Nyelv 24 (1928) 129; másként, de nem meggyőzően Pais D.: MNyTK. 50. sz. 3578. Moravcsik Gy.: Byzantinoturcica II.2 157; Györffy Gy.: KCsA. I. kiég. (1939) 443 = Besenyők és magyarok. Budapest, 1940. 49. 79. Györffy Gy.: Uo.; Szabó D.: MNy. 40 (1944) 186-193. 80. Miklosich F.: PON. 265; Moór E.: UJb. 6 (1926) 444. 81. Györffy Gy.: Geogr. hist. I. 675. 82. Csánki D. i. m. III. 436, 239; Györffy Gy. Uo. I. 329. 83. Turul 24 (1906) in. 84. Magyar történet L6 177. 85. Tanulmányok 85. 86. Csánki D. i. m. I. 748, II. 107. 87. Megjegyzendő, hogy a tolnai és baranyai Koppány falvak úgy is felfoghatók, mint a két Tormás faluhoz tartozó nyári szállások. 88. Nováki Gy.: Acta Arch. 16 (1964) 99-149; Holl I.: Arch. Ért. 94 (1967) 160 kk. 89. Györffy Gy. Geogr. hist. I. 253, 403-405. 90. Györffy Gy. KCsA. I. Erg. (1939) 410-417 = Besenyők és magyarok 16-23. 1192 évi itt tartózkodásukra ld. Erdődy család vépi lt. 79. 4290. 91. SRH. I. 116-117; györffy Gy.: KCsA. I. Erg. (1939) 422 = Besenyők és magyarok 28. 92. A Fejér megyei Hatvan besenyő telep (Uo. 20) birtokosa volt. Országos Levéltár Dl. 9481. 93. Történelmi Szemle 3 (i960) 534; Csánki D.: i. m. III. 335. 94. Történelmi Szemle 3 (i960) 534; Csánki D.: i. m. III. 21. 95. Ed. Moravcsik Gy.: 174. 96. Vö. Németh Gy. A honfoglaláskori magyarság kialakulása. Eudapest, 1930. 225-233; Kniezsa /., Archívum Europae Ce:itro-Or. 4 (1938) 376-386. 97. Györffy Gy.: Tanulmányok 44-76, 89-90. A Ság helynevet a ség ’domb, halom’ térszinformanév mélyhangú változatának magyarázzák, de Melich törzsnevet scjt.-t benne (ld. Szabó D.: A dömösi alapítólevél . . . Budapest, 1956. (16-17). Nem vitatva azt, hogy térszinformaneveink ebből származhatnak, a falunevek többségét ettől elválasztandónak és a törzsnevek közé sorolandónak tartom. Két ok miatt: egyrészt 27 Ság falu és pusztanév van, már pedig ilyenféle térszinformanévből, mint mái, domb, halom ur27
