Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
noviciatusban is csupán 1769-ben fordult meg az első magyar páter: Vida Péter személyében. Előtte Hueber Benedek, Struch Hilár, Hausgoss Nicefor, Zeitler Tamás és Haffner Ferdinánd töltötték be e jelentős posztokat a noviciatus élén. 1727-ben a marianusok között 241 német és 181 szlovák ajkú rendtag élt, s csak 146 magyar. A pozsonyi mintára szervezett rendházi könyvtárak nagy becsben állottak a kor kevés számú szakembere előtt, s még az egyházból is kiközösítették azokat, akik könyveket tulajdonítottak el a könyvtárakból. Ismeretes, hogy hazai könyvtáraink értékei a hódoltság alatt jelentősen elpusztultak, a megmaradt állományt a kuruc idők háborúi is erősen megtizedelték. 1753-ban Andocson már 450-500 mű volt - kb. 700 kötetben - a rend könyvtárában az Inventarium Conventus Andocsiensis szerint. Ez az állomány 1884-ben - több, mint egy évszázad alatt - csupán csak 622 műre gyarapodott! - 122 művel többre - 1381 kötetben és 168 füzetben. A XX. század közepén pedig 3000 kötetről volt tudomásunk. Nagyjából a többi ferences-rendház könyvtárában is hasonló volt a helyzet. Felsősegesden is 3000 kötet volt az állomány a XX. század közepén, 1845-ben pedig 1014 kötet. Milyen könyvek voltak e könyvtárakban? Főként teológiával, egyháztörténettel, egyházjoggal, és pasztorációval kapcsolatos művek, továbbá több, egyházi beszédeket tartalmazó magyar nyelvű kötet, közöttük is Pázmány Péter, Kál- dy György stb. beszédei. A patikával rendelkező rendházak könyvtáraiban értékes orvosi és gyógyszertani művek is kerültek a polcokra. Felsősegesden - például - megtalálható volt Csapó József neves debreceni orvos Pesten 1791-ben megjelent „Orvosló könyvetskéje”. Az andocsi könyvtárban pedig Szekér Károly János a Bécsben, 1785-ben kiadott: „A megromlott és a különbféle nyavalyában sínlődő, mint pedig a fertő eszközök által megsebesített állatoknak orvoslásárul és gyógyításárul Wettstein Amadeus János után” című munkája. A korabeli orvosi röpira- tokat és szakkönyveket is magába foglaló könyvtári állományt sokat forgatták azok a jónevű sebészek és patikus rendtagok is, akiknek soraiban említhetjük Andocson: Vierziger Filibert bécsi származású sebészt (1751), Fritsch Lipótot (1753) Csehországból, a 22 éves Sváb Pelbárt sebészt, a svábországi Hochenfeldből, Felsősegesden pedig Steinmahler Fausztin mellett a móri születésű Kozma sebészt. E sebész és gyógyszerész szerzetesek ismerték a korabeli közkézen forgó recept és füvészkönyveket is. A könyvtárak sokszor őriztek hasznos utasításokat és recepteket tartalmazó, orvosi kéziratokat is. De a rendnek nemcsak a könyvtárai, hanem a gyógyszertárai is a legré- giebbek voltak a megyében. Közülük is az andocsi patika volt a legpatinásabb, amelyben már 1723-ban ís jeles sebészek dolgoztak, akiknek a számadáskönyvei — már ettől az időtől kezdve - feljegyezték az eladott orvosságokért kapott bevételeket és a patika részére vásárolt gyógyszereket. A megkésett paraszti polgárosodás aligha használhatta még e könyvtárakat éppúgy, mint a plébániák és a parókiák könyvtárait, a nagynevű és a tudós lelkészek könyv-hagyatékait. De aligha lehetett bejáratos a parasztság a század birtokos családjainál itt-ott meglévő könyvtárakba sem. Feltűnő, hogy az említett rendházak könyvtár állománya - mint fentebb számszerűen is kimutattuk - alig mutatott jelentősebb gyarapodást a XIX. és a XX. században. Okai között utalnunk kell II. József - kolostorokat feloszlató 80
