Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
E tarthatatlan helyzet orvoslására készítették el a belsősomogyi református egyházmegye VI. népiskolai körének tanítói megbízásából Héjas Dániel (Rinyaújlak), Molnár István (Rinyaszentkirály), Szalóky Dániel (Csokonya) és Vései Sándor (Visonta) tanítók azt az emlékiratot a zsinatra, amelyben orvosolni és rendezni akarták az egyházi tanítók súlyos elfoglaltságának a kérdését, bizonytalan jogi és anyagi helyzetét, kérve - többek között -, hogy i) hittant ne tanítsanak, 2) évente csak háromszor prédikáljanak, és végezetül: 3) hogy egy tanítónak 80 növendéknél ne legyen több tanulója.54 A fenti megállapításokkal csaknem egybevágtak a megye tanfelügyelőjének azon iskolalátogatási tapasztalatai is, amelyeket kaposvári ülésén 1870. február 7-én, a Tankerületi Iskolatanács közzé is tett a Somogy VI. évfolyamának 1870/17. számában. A negatív jelenségek között az alábbiak szerepeltek: a) a rendetlen iskolába járás, b) a szakképzetlen és hanyag tanítók munkája, c) a tanítók rossz díjazása, d) az iskolaépületek alkalmatlansága és rossz felszereltsége és e) a felügyelet és az ellenőrzés hiányossága. III. A középiskola nélküli megye Közismert, hogy a népiskolákon kívül, - amelyek között a nemesdédi 2-3 osztályos középfokú latin syntaxista (mondattant is tanító), a kutasi conjugista és a kaposszentbenedeki declinátios iskolák is helyet foglaltak - e nagy kiterjedésű megyének, a századforduló utolsó esztendejéig, nem volt középiskolája. A szomszédos megyéknek: Baranyának, Zalának és Veszprémnek már korábban is voltak gimnáziumai, csak a legnagyobb megyék egyikének: Somogynak feküdtek a határain kívül a középiskolái és a piacai. A megyének e században - lényegében - alacsonyabb volt a művelődési szintje, mint a középkorban. Mivel sem város, sem jelentősebb polgárság, sem egyházi hatóság nem volt a területén, így első középfokú iskolájának az alapítására is csak megkésve, a század végén kerülhetett a sor. Hogy a vármegye egyetlen középfokú „oskoláját” csupáncsak a XVIII. század utolsó évtizedében alapították, az részben a megye településszerkezetének is sajátos következménye volt. A megye lényegében csak a XIX. század második felében szűnt meg várostalan megye lenni. Még e század 70-es éveiben is igazat írt a helyi sajtó: „Pozsony megyének van Pozsonyja, Fejérnek Székesfehérvárja, Győrnek Győrje, Veszprémnek Veszprémje, Pápája, Baranyának Pécs városa, csak Somogynak volt Kaposvárja (!!!), vagyis a 310-316 falu közt: a legnagyobb faluja”.53 A megyének még jelentős mezővárosa sem volt, sem olyan kiépült székhelyvárosa, amelynek polgársága a vármegye egész területét meghódíthatta a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a kulturális törekvések számára. Nemcsak piacai estek kívül a megye területén - mint fentebb is mondottuk -, hanem az iskolák is, ahová fiait továbbtanulásra küldhette. De nem kevésbé fontos magyarázat a középiskola hiányára az a körülmény, hogy a megyében sem a jezsuiták, sem a nemzet művelődésügyi szükségleteihez jobban igazodó piaristák nem tudtak meggyökerezni. A Kegyes Tanítórend is csak a XIX. század első esztendeiben veti meg lábát a megyében, akkor
