Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban
A SOMOGYI KONVENT II. LAJOS-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Kivonatokban közzéteszi Komjáthy Miklós Bevezetés Koppány lázadó s a XI. századközépi, pogány felkelések lázából még ki nem gyógyult népe körében alapította meg Szent László király 1091-ben az Öreglak és Somogyvár között emelkedő dombtetőn, honnan festői kilátás nyílik a balatoni Felvidék vulkáni hegyeire, Szent Egyed monostorát. A monostort, amelynek alapításánál jelen volt Odilo Saint Gilles-i apát, francia bencésekkel népesítette be a király. Somogyvár még hosszú időn át maradt filiális viszonyban Saint-Gilles-lel. Abból azonban, hogy a somogyi monostor konventje 1224-től kimutathatóan hiteleshelyi működést fejtett ki, hogy tehát szerzetesei szinte naponta érintkeztek Somogy s a környező megyék szomszédos területeinek ügyesbajos dolga után járó népével, méltán következteti a monostor történetének írója, Sörös Pongrác, hogy akkor már, legalábbis a franciák mellett, magyar szerzeteseknek is kellett ott élniök. Somogyvár később teljesen elmagyarosodott. Franciából magyarrá válása máig nem teljesen tisztázott részlete történetének. Kis közleményem a már teljesen magyar monostor hiteleshelyi működésének Mohács előtti évtizedéből meríti anyagát. Ezért erről, a különben rendkívül érdekes és országos jelentőségű kérdésről, a francia-magyar kapcsolatok kérdéséről itt nem kívánok szólni. Somogyvár történetének egyéb problémáit is csak oly mértékig érintem, amennyire azt az oklevélkivonatok megértése, illetve értékelése elengedhetetlenül szükségessé teszi. Hosszabb ideje foglalkoztat az ügyintézés, első renden az Osztrák-Magyar Monarchia dualizmuskori, de a korábbi idők, azokon belül is a korai századok hiteleshelyei s ezek körét egyelőre a somogyi monostor konventjére szűkítve, a somogyi konvent ügyintézésének problematikája. Az ügyek intézése nem választható cl az ügyiratok létrejötte korának társadalmi, politikai viszonyaitól, mint ahogyan az ügyintézés így kialakult mechanizmusa sohasem maradt hatás nélkül a társadalmi, politikai viszonyok alakulására. E jelenségek sajátos összefüggéseire fényt deríteni, úgy vélem, csak gondosan megrostált, nagy forrásanyag alapján lehet. Mégpedig, ha minél több és a dolgokat minél több oldalról megvilágító adatot tudunk körülhatárolható, viszonylag nem nagy területről felkutatni, annál jobban ismerhetők fel a szálak, amelyek az ügyintézés bonyolult szövevényében társadalmat és államot, illetve a közhatalmat gyakorló szerveket egymással összefűzték. Másirányú lekötöttségem, a dualizmuskori ügyintézés egy nevezetes termékének a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveknek kiadásra előkészítése nem engedte és most sem engedi meg, hogy e kérdések vizs31
