Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
való visszavezetéséhez, „legvégső esetben”. Ezt az újabb parancsot Wöhler azután 20.20-kor közli de Angelisszel. A Dél Hadseregcsoport 1945. március 3i-i napi jelentéséhez április i-én 4 óra 45 perckor készült pótlás szerint a 2. páncéloshadsereg terve: „Áttörés megakadályozása keletről a Dorottya-állás védelmével, és az északról áttört ellenség megsemmisítése a lovashadtest támadásával az ellenség mély oldalába.”201 A Dél Hadseregcsoport hadműveleti irataiból nem tűnik ki a 2. páncéloshadsereg március 3 i-i arcvonala. E nappal egyébként félbeszakadnak a hadműveleti iratok, hiányzik a hadműveleti napló folytatása is. Március 31-e eseményei, valamint a hadsereg április i-re tervezett mozdulatai alapján azonban úgy vélem, hogy Somogy felszabadulása valójában befejeződött 1945 március 31-én. Ha a somogyi arcvonal utolsó ismert, március 30-i helyzetét berajzoljuk a megye térképére, akkor látjuk, hogy a németek már csak a csurgói járás Zala felé eső részén tartanak a birtokukban egy legfeljebb 8-10 km széles sávot. Fel lehet-e tételezni, hogy ennek a 8-10 km-nek a megtételéhez az 57. szovjet és az 1. bolgár hadseregnek egy nap, azaz március 31 nem volt elegendő? A válasz erre, épp a március 29-én megyénkben indult nagy szovjet támadás eseményeinek és méginkább ütemének ismeretében csak nem lehet. Ez az állítás ma még inkább feltevés, de bizonyítása - vagy akár cáfolata - feladata a helytörténet kutatóinak, akik fontosnak tartják Somogy története e szakaszának is megismerését, annak a szakasznak, amely az országban itt tartott a legtovább, de amely itt is kezdete az új korszaknak. JEGYZETEK 1. A megye felszabadulására általában ld.: Sorsforduló. Kaposvár, az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának kiadása 1970. Ebben mindenekelőtt Godó Ágnes: Somogy megye felszabadulásának katonai története c. tanulmánya foglalkozik a felszabadulás eseményeivel. - Jelen dolgozat elkészítéséhez az idevonatkozó magyar- és idegennyelvű irodalmon kívül mindenekelőtt a német Dél Hadseregcsoport iratanyagát, kisebb részben szovjet levéltári anyagokat használtam fel. 2. Sorsforduló 41/42. és 50. s köv. o. 3. M. N. Sarohin vezérezredes: Az 57. hadsereg a magyarországi felszabadító harcokban. Sorsforduló 108. o. 4. A „Führungsgruppe im Generalstab des Heeres” elnevezésű intézményt 1944. szeptember i-ével hozták létre. A német legfelső vezetés szervezetére, a háború folyamán végbement változásokra eddig a legjobb — bár rövid — feldolgozás Burkart Müller Hillebrand: Das Heer 1935—1945. Entwicklung des organisatorischen Aufbaues. Ennek III. kötete: Der Zweifrontenkrieg. Das Heer vom Beginn des Feldzuges gegen die Sowjetunion bis zum Kriegsende. Frankfurt am Main: Verlag E. S. Mittler und Sohn 1969. A vezetési csoport 193. 0. - V. ö. Helmut Heiber: Hitlers Lagebesprechungen. Die Protokollfragmente seiner militärischen Konferenzen 1942-1945. Stuttgart: Deutsche Verlags-Anstalt 1962. 41. o. - ahol Wenck életrajza is megtalálható. 5. A megbeszélés anyaga teljes szövegében fennmaradt, ld. Heiber 671. s köv. o. 6. Wencknek a Heiber 673. o-n található mondatában ugyan „ungarische Sturmbrigade” áll, de ez nyilván elírás vagy a gyorsíró elhallása, mivel az összes többi német anyagban „Strombrigade” olvasható. 7. Müller-Hillebrand 36. s köv. o. és Heiber 37. o. 8. A balkáni német erőkre ld. Müller-Hillebrand 118/119. o.; a különböző hadseregcsoportok felsorolása u. o. 275. s köv. o. 265
