Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
ban ellenzi az elhamarkodott döntést. 20.25-kor Wöhler már azt közli de Ange- lisszel, hogy engedélyezi az 1. népi-hegyihadosztály bevetését a kaposvári út megszerzésére. de Angelis azt jelenti, hogy a 16. SS-páncélgránátos-hadosztálynak még ma el kell érnie az országutat.171 Március 7-én a harc súlypontja Jákónál és Nagybajomtól délre van. A 71. német gyaloghadosztály két gránátosezrede utcai harcban elfoglalja Jákó északi részét, továbbá az állomás és az innen északra fekvő magaslatot. A 16. SS- páncélgránátos-hadosztály hajnali négykor ismét támadást kezd, és egész napon át heves harcokat vív a 64. szovjet lövészhadtest csapataival. A németeknek sikerül elfoglalniuk egy tanyát Jákótól 3 km-re északra és megközelíteni egy további tanyát, Nagybajomtól 2 km-re délkeletre. Az SS-ek ellen a szovjet csapatok a nap során több ellenlökést intéznek. A Jákótól 3 km-re északra levő tanya ellen 18 órakor 30 szovjet harckocsi kezd ellenlökést, gyalogsággal. Az arcvonal többi szakaszán mindenütt a szovjet csapatok támadnak, század- és zászlóaljnyi erőben, Nagybajomtól északnyugatra, továbbá Mesztegnyőnél. Kéthelynél pedig a délutáni órákban egy szovjet Zászlóalj megközelíti a németek főharcvonalát. A szovjet csapatok szívós ellenállása, többszöri ellenlökése következtében a németek e napon sem érik el Nagybajomtól délre a Kaposvárra vezető országutat. A német hadműveleti napló megállapítja, hogy itt, Nagybajomtól délkeletre szovjet és bolgár csapatok összevonásával elhárítási súlypont jött létre. A második napi kudarc ellenére v. Grolman, a Dél Hadseregcsoport vezérkari főnöke még optimista. A Délkelet főparancsnok vezérkari főnökével, v. Gyldenfeldt altábornaggyal 10.55-kor folytatott telefonbeszélgetésében kéri, hogy a XCI. hadtest, amely v. Gyldenfeldt közlése szerint e napon sem ér el említésre méltó eredményt, Pécs irányába támadjon, mert így összeköttetést létesíthet a 2. páncéloshadsereggel. Ilyen, pécsi irányú támadás könnyítené a 2. páncéloshadsereg harcát. 17.15-kor v. Nostitz ezredes előterjeszti v. Grolmannak újabb átcsoportosí- tási javaslatát. Eszerint Csökölyön át kellene oldalba támadni a bolgárokat, v. Grolman ezzel nem ért egyet, és hangsúlyozza: „Nem jó, ha a hadsereg naponta új átcsoportosítást határoz el.” A tiltakozás annyiban eredményes, hogy 19.30-kor v. Nostitz hírül adja a Dél Hadseregcsoport I. vezérkari tisztjének: 8-án reggel Balaskó-puszta térségéből északkeleti irányba támadva próbálják elérni a Nagybajom-Kaposvár országutat. Kudarc esetén visszatérnek a délutáni javaslathoz. 21.25-kor Wöhler közli telefonon de Angelisszel: a kaposvári országút elleni támadást az eddigi irányban kell folytatni. Ha ez nem sikerül, új elhatározásra van szükség. Meg kell vizsgálni, hogy nagyobb átcsoportosítás esetén más helyen több kilátás van-e sikerre. A 2. páncéloshadsereg támadásáról Wöhler - a hadműveleti napló szerint, március 7-én este 23.25-kor ezt mondja Guderiannak: „A 2. páncéloshadsereg ma bizonyos csalódást okozott neki. A támadás - állítólag egy szükségessé vált átcsoportosítás miatt - elég lassan indult meg. Az ellenség egyébként kemény ellenállást tanúsított. Ott a hadviselés sikere a mozgékonyság kérdése.”172 A német támadás a harmadik napon, március 8-án sem ér el „lényeges sikert”. A német hadműveleti napló ezt azzal magyarázza, hogy a szovjet had249
