Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
A Dél Hadseregcsoport azt tervezi, hogy a 3. lovasdandár a Székesfehérvártól északnyugatra levő térségből kiinduló, északkeleti irányú, a Margit-ál- lás e szakasza visszaszerzésére irányuló támadásban vesz részt.136 A 118. vadászhadosztály érkezésének várható elhúzódása következtében ez a támadás január 14-nél korábban nem indulhat; ezért december 30-án Guderian vezérezredes újból sürgeti a hadosztály szállításának meggyorsítását. Véleménye szerint ,,a Délkelet főparancsnokot fel kell világosítani, hogy a csata az ő északi szárnyáért is folyik. Kedvezőtlen kimenetelnél őt az a veszély fenyegeti, hogy északról elvágják.”137 December 30-án Wöhler külön parancsban fejezi ki elismerését a 2. páncéloshadseregnek és alárendelt csapatainak az elmúlt harcokban nyújtott teljesítményért. Szerinte a szembenálló szovjet erő ,,a hadsereg tevékeny hadviselése folytán olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy a Dráva és a Balaton közötti terület birtokbavételére irányuló támadó hadműveletet nem tudja folytatni.”138 1945. január i-én az esti órákban Komáromtól keletre a Duna déli partján megindul a IV. SS-páncéloshadtest támadása a karácsonykor körülzárt Budapest felmentésére.139 A Somogy megyei hadszíntéren ez a német támadás - legalábbis egyelőre - nem idéz elő változást. Az elmúlt év decemberében megszilárdult arcvonalon továbbra is felderítő- és rohamosztagok tevékenykednek, és a szembenálló felek legfeljebb század- és zászlóaljnyi erőkkel támadnak. Tevékenykedik a tüzérség is; a németeké a lőszerhiány miatt ritkábban, az 57. szovjet hadseregé viszont módszeresen. Január első napjaiban a 2. páncéloshadsereg némi erősítést kap. Elsején beérkezik a 261. rohamtüzérdandár, másodikán pedig Csáktornyára a 118. vadászhadosztály első 5 vasúti szerelvénye.140 A Dél Hadseregcsoport főparancsnoksága azonban már január 3-án azt mérlegeli, hogy a 2. páncéloshadseregtől a 3. lovasdandáron kívül kivonja a szállításban levő 118. vadászhadosztályt is, egyéb német és magyar egységekkel együtt, a Balek seregcsoportba való átcsoportosítás céljából. Ezzel az elgondolással szembenáll részben a Délkelet fő- parancsnok, részben a 2. páncéloshadsereg terve. v. Weichs arra törekszik, hogy északi szárnyán, a Dráva déli partján támadást kezdjen a partizánok és az oda átkelt szovjet erők ellen, a 2. páncéloshadsereg déli szárnyának támogatásával Barcs magasságáig. A 2. páncéloshadsereg pedig a 3. lovasdandárt Mesztegnyő térségében szeretné bevetni az ottlévő, a feltételezés szerint felfrissítésben levő szovjet erők ellen. Ez lenne a „júliusi ünnep” fedőnevű hadművelet. de Angelis január 3-án ilyen megondolásból kéri a 3. lovasdandár nála hagyását. A Dél Hadseregcsoport azonban január 4-én, 3 órakor táviratilag kitart eredeti parancsa mellett, hangsúlyozva, hogy a Vértes-hegység és a Budapest között álló szovjet erők megsemmisítése és a Budapesttel való összeköttetés helyreállítása megköveteli minden rendelkezésre álló erő összefogását. A júliusi ünnep hadművelet még siker esetén is hosszú időre lekötné és meggyengítené a 3. lovasdandárt. A 2. páncéloshadsereg vizsgálja meg, hogy a 118. vadászhadosztály beérkezése után nem lehetne-e a júliusi ünnep hadműveletet a tervezett vagy más formában megvalósítani. Január 3-án 20.15-kor Wöhler táviratban közli v. Weichsszel, hogy a hadseregcsoport nem tud erőket adni a 2. páncéloshadseregnek, sőt sürgősen 240
