Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
A két német hadseregcsoport, a Dél és az F közötti összeköttetés létrehozására Heinz Guderian vezérezredes, a német szárazföldi csapatok vezérkarának megbízott főnöke10 már korábban intézkedik. ,,A Führer megbízásából” 1944. október 26-án a Dél Hadseregcsoportnak küldött táviratában megparancsolja, hogy a Duna-Tisza közén, a 3. magyar hadsereg déli szárnyán be kell vetni a III. német páncéloshadtestet, a „Délkelet főparancsnokkal való szilárd összeköttetés létrehozására”.11 Guderian parancsa többszörösen végrehajthatatlan. Az említett III. páncéloshadtest hadosztályai ekkor, október 26-án, még Nyíregyháza környékén harcolnak, s október 28-án délután kezdik meg átkelésüket a polgári Tisza-hídon a folyó nyugati partjára12. Október 29-én délután viszont megindul Kecskeméttől délre az a nagy szovjet támadás, amely a 3. magyar hadsereget szétszórja, maradványait pedig Budapest felé kergeti, s amely támadást a III. páncéloshadtest próbálja - nem sok sikerrel - feltartóztatni13. A Duna magyarországi alsó szakasza és a Dráva torkolata vidékének védelme a németeknek nemcsak az erők hiánya, hanem a meglevő kevés erő felhasználásának bonyolultsága miatt is problémát jelent. 1941. június 22-től, a Szovjetunió megtámadásától kezdve ez a hadszíntér, az un. „keleti arcvonal” az OKH alárendeltségébe tartozott, míg az összes többi hadszíntéren, így a Balkánon is, az OKW volt illetékes.14 A Balkánon 1943. augusztus 26 óta Maximilian Freiherr v. Weichs vezértábornagy15 volt a német főparancsnok, OB. Südost elnevezéssel, mint az F Hadseregcsoport főparancsnoka, akinek egyidejűleg az E Hadseregcsoport is alá volt rendelve16, v. Weichs a már említett OKW vezetési törzstől kapta a parancsokat, a Dél Hadseregcsoport pedig az OKH-tól, illetve ennek vezetési törzsétől. „Ennek az értelmetlenül hibás szervezetnek természetszerűen állandó súrlódásokhoz kellett vezetnie, amelyek hátrányát a csapat viselte.”17 Hans Friessner vezérezredes, a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka 1944. november 5-én látogatást tesz Szálasinál. A látogatásra Szálasi kérésére kerül sor, a Margit-híd előző napon történt felrobbanása miatt, de Friessner a katonai helyzet ismertetésére is felhasználja az alkalmat, s kitér a Dráva torkolattól a Dunántúlon a Balaton és a Dráva közötti területen várható szovjet támadásra.18 Másnap, november 6-án, azaz a már idézett rastenburgi megbeszélés napján egy „harcedzett” német gyaloghadosztályt kér v. Weichstől. A Magyarországon tevékenykedő 4. német légiflotta parancsnokától Hans Dessloch vezér- ezredestől pedig a Dráva torkolatvidékének fokozott légi felderítését kéri.19 Látjuk tehát, hogy a németek 1944. november 6-án komoly figyelmet fordítanak a Vörös Hadsereg feltételezett dunántúli átkelésének megakadályozására. A kérdés csak az, hogy lesz-e idejük is a végrehajtásra? A rastenburgi helyzetmegbeszélés 16.32-kor fejeződik be; utána néhány óra alatt kiadják a 44. gyaloghadosztályra vonatkozó parancsokat. Ezek megvalósításához viszont már napok kellenek; közben a november 6-ról 7-re forduló éjszakán az 57. szovjet hadsereg 75. hadtestének katonái Apatin felől kiindulva megkezdik az átkelést a Duna nyugati partjára. Két nap múlva pedig újabb csoport Kiskőszegnél hajt végre sikeres átkelést.20 A szovjet csapatok dunai ákelésének magakadályozása a 3. magyar hadsereg említett kudarca után az Észak-Erdélyből a Tiszántúl északi részén keresztül kivont, és ebbe a térségbe irányított 2. magyar hadsereg feladata lett 206
