Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
Beszámolt a jelentés a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, köles, kukorica, repce terméseredményeiről és kereskedelmi forgalmáról. Kiemelte a sörárpa iránti exportkeresletet, ugyanis Németország, de különösen Franciaország és Anglia nagy bevásárlásokat végzett hazánkban, ami az árpa árát igen megemelte. A kukorica ára pedig azért volt magasabb a kamara területén, mint az ország bármelyik más részében, mert innen sokat exportáltak Tirolba és Olaszországba, ahol lisztté őrölve kedvelt kenyérpótló tápláléka volt az ottani lakosságnak. A repcevetések csökkenése összefüggésben volt az olajütők számának rohamos apadásával. A meglevő olajütők is nagyon kezdetleges berendezésűek voltak és emiatt a repce feldolgozása igen csekély hasznot eredményezett. A gabonafélék cséplési átlageredménye a kamara területén 1882-ben, holdanként métermázsákban kifejezve: Megye Búza Rozs Árpa Zab Baranya 10,16 8,08 6,98 6,02 Somogy 9,81 7,94 9,32 7,65 Tolna 12,84 9,72 9,40 8,89 A gabonakereskedelemről meglehetősen kedvezőtlenül számolt be a kamarai jelentés. Megállapította, hogy az export piacok megszerzéséért még csak költséges kísérletezéseket végeztek. A gabonakereskedelem központja a kamara területén Barcs volt, ahonnan csak Fiume felé irányult a forgalom. Lehet, hogy északnyugat felé, Bécs és Teschen irányába jobb lett volna a piac, de számolni kellett azzal is, hogy az itt termett búzának nem volt nagy a sikértartalma. Fiiba volt az is, hogy nem egyfajtájú búzát termeltek. Egy 5000 holdas uradalomnak 5-6 féle búzája volt. Kezdetlegesek voltak a gabonarosták és csépléskor bennhagyták az idegen magvakat. Az un. parasztbúza pedig még tisztátalanabb állapotban került a gyűjtőhelyre, s csak rostálás után és jobb minőségű búzával keverve lehetett forgalomba hozni. A szállítás is sok veszéllyel járt, mert kevés volt a vagon. Az export gabonát legtöbbször nyílt vagonokba rakták és csak kátrányos ponyvával takarták. Megtörtént, hogy át is kellett rakni, amíg rendeltetési helyére ért. A rakományt többször eső érte, a zsákok átáztak.14 Számot adott a kamara egyéb gazdasági növények terméseredményéről is, amelyeket a kamarai kerületben termeltek. Ilyenek voltak: borsó, bab, lencse, lenmag, kendermag, hajdina, burgonya, káposzta, takarmányrépa,10 len, kender, dohány, komló, konyhakerti növények. A dohánytermesztés már ekkor meglehetősen kiterjedt volt. Dohánytermelő községek voltak Baranyában: Mekényes, Hercegszöllős, Főherceglak; Somogy megyében: Barcs, Besenye, Drávatamási, Endrőc, Hosszúfalu, Homok- szentgyörgy, Mike, Nagyatád, Németiad, Németújfalu, Pálfalu, Rinyaszentki- rály, Teklafalu, Visonta; - Tolna megyében: Belecska, Bikács, Bonyhád, Börzsöny, Diósberény, Duzs, Hant, Izmény, Kalaznó, Kisdorog, Kovácsi, Kurd, Majos, Mözs, Mucsfa, Nagymányok, Felsőnána, Öcsény, Nagyszékely, Szaka- dát, Kistormás, Tevel, Tolna, Udvari, Nagyvejke, Varasd, Závod, Zomba, Fadd, Kajdacs, Nagydorog, Pálfa.
