Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Simonffy Emil: A paraszti birtokviszonyok vizsgálata tizenkét nyugat-somogyi faluban
legelő és erdő területének 11,3 százalékát foglalta el. A kisnemcsek a határ egész termőterületének (szőlő nélkül) az alábbi részét foglalták el (százalékban): Csákány 16,2 Nemesdéd 91,2 Felsőzsitfa 0,8 Nemesvid 51,7 Becslésünk szerint a paraszti birtok falvainkban a termőterület alábbi részét foglalta el (százalékban): Balatonkeresztúr 26,8 Iharosberény 23,0 Csákány 28,0 Liszó 27,2 Csurgónagymarton 44,7 Nemesdéd 90,9 Felsőzsitfa 10,8 Nemesvid 51,7 Főnyed 22,8 Sávoly 18,2 Iharos 31,4 Somogybükkösd 26,0 A vizsgált tizenkét faluban tehát becslésünk szerint a termőterület 31,5 százaléka paraszti tulajdon a kapitalista kor kezdetén, és ezen belül is a középparaszti birtok volt a legjelentősebb. Az eddigiek világosan mutatják, hogy a birtokrendezési perek iratanyaga — elsősorban a birtokkönyvek - lehetőséget nyújtanak arra, hogy meghatározzuk a falvak egy jelentős részében a birtokviszonyokat, megállapíthassuk a parasztság részesedését. A birtokkönyvek általában nem részletezik a szőlők területét, azonban nem tévedhetünk sokat, ha egyéb adatok hiányában az egész szőlőt paraszti birtoknak tekintjük. A kataszteri felmérés Parzellen-Protocoll-jai lehetőséget nyújtanak a birtokviszonyok finomabb vizsgálatára. Nemcsak a szőlőterület vizsgálata, a külbirtoklás jelentőségének a megállapítása, a tényleges művelési ág szerinti megoszlás stb. feltárása történhetne meg, hanem az egyes tulajdonosok kataszteri tiszta jövedelmének az összevetése is, ami bizonyos képet adna nemcsak a földek mennyiségéről, hanem - országosan azonos elvek alapján megállapított - minőségéről is. A feldolgozás módszeréről már történt tájékoztatás,10 gyakorlati alkalmazására azonban - idő- és munkaigénye miatt — csak egyes községek monográfikus feldolgozásánál kerülhetne sor. Sajnálatos azonban, hogy erre ott rendszerint hiányzik az energia. Az 19}5. évi földbirtok-statisztika hasznosítása A polgári korra jellemző földbirtok-struktúrát felszámoló földreform előtt egy évtizeddel részletes földbirtok-statisztikai felvétel készült, amelynek legfőbb adatai községi szinten is publikálásra kerültek. Kétségtelen, hogy a földreformig eltelt tíz évben történtek bizonyos változások, azonban alapvetően nem változott meg a helyzet. A földreform végrehajtása során keletkezett iratanyag természete és jellege miatt szinte reménytelennek látszik az 1945-ös birtokmegoszlás pontos megállapítása. így a polgári kor végén fennálló birtokviszonyok jellemzésére az 1935. évi földbirtokstatisztikai felvételt kell hasznosítanunk. A statisztikai felvétel alapjául a földtulajdon szolgált. Ez azt jelentette, hogy ugyanazon személy többször is szerepelhet, ha különböző tulajdon jogcímen volt tulajdonában földbirtok. E statisztikai felvétel hasznosításánál a kisbirtok- nagybirtok szembeállításának kényelmes útját szokták választani, egyszerűen különválasztva a 100 kataszteri holdnál nagyobb birtokokat. Még súlyosabb hiba azonban, hogy a 100 kát. holdnál nagyobb birtokokat egységesen 120
