Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
lási munkálatok - a távlatokat tekintve - minden társadalmi osztály érdekét szolgálták ugyan, mégis mindkét oldalról találkozunk bizonyos ellenállással. A birtokosok érdekeit mindenképpen szolgálta a vízrendezés, mégis ellenállást tanúsítottak malmaik pillanatnyi károsodása miatt. Nyilvánvaló, hogy a szabályozásokkal viszont mindaddig nem érhettek célt, míg a malmok és a malomgátak rendezése meg nem történt, miután éppen a rossz szállítási és közlekedési viszonyok miatt a kis patakokra, folyócskákra a malmok sora települt, azok, gátjaik duzzasztása és rossz vízelvezetése következtében, még csak rontottak a meglévő helyzeten. Ugyanakkor a jobbágyság álláspontja sem volt egyértelműen igenlő, miután a meginduló munkálatok a robot kötelezettség további súlyosbodását ígérték, másrészt pedig a kedvezőtlen útviszonyok az esetleg megszüntetett malmok révén, okoztak volna hátrányt. Ugyanekkor a falvak egy hányadában a malomhasználatot a lakosság bérelte, így azok megszüntetése jelentősen csökkentette volna a községgazdálkodás bevételeit. A század végén, a napóleoni háborúk által indukált, ismételt piacbővülés újra, és most már végérvényesen napirendre tűzte a vízszabályozások megkezdését. Világossá vált, hogy a vízrendezésekkel, a tetemes befektetésekkel és a nagy malomkárokból származó jövedelemveszteségekkel jelentős nagyságú, mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületet nyerhetnek, de az is nyilvánvaló volt, hogy az ugrásszerűen növekvő gabonakereslet rövid időn belül megtéríti a kétségtelenül jelentős ráfordításokat. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy - a vásárláson és bérbevételen kívül - a birtokosok, pénztelenségük ellenére is újabb területeket kapcsolhassanak a majorságokhoz. A nagyobb uradalmakban meg is kezdődtek a lecsapolási munkálatok. Vidékünkön a példát az ozorai és a dombóvári uradalmakban az 1802-1805 között lezajló rendezés adta, amikor is a Kapos és a Koppány regulációjára került sor.9 Az Eszterházy-uradalom példája nyomán a berki, a mosdósi és a batéi birtokosok 1806. december 9-én a Kapos regulázása ügyében fordultak a vármegyéhez. A közgyűlés, a kérelemnek helyt adva, a másodalispán vezetésével négytagú bizottságot küldött ki. A bizottság feladata az elvégzett tolnai munkálatok felmérése, továbbá egy, a Kapos somogyi szakaszának szabályozhatóságáról szóló jelentés elkészítése volt.10 Az elkészült jelentés megtárgyalására 1807. március 4-én Attalában került sor, ekkorra hívták össze a Kapos mocsarának lecsapolásában érdekelt birtokosokat. A beterjesztett jelentés alapját a földmérői vélemények képezték. Nagy József, Brechter Ferenc és Hofstetter Tamás mérnökök terveit elfogadták az at- talai gyűlésen, s az arról készült jegyzőkönyvet a deputáció az 1807. évi március 9-i nagygyűlésen a megye elé is terjesztette.11 A megyegyűlési jóváhagyás után már csak a helytartótanács beleegyezésének megszerzése volt hátra. Időközben az érdekeltek aktivitása nem csökkent, és Attalában pl. már olyan fontos kérdések is eldőltek, mint a pénzbeli hozzájárulások kivetésének alapjaként szolgáló munkabérrögzítések. A földbirtokosok képviselői aláírásukkal erősítették meg azt az Attalában kelt levelet, amely az árokmetszők bérjárandóságát tartalmazta. Nagy József javaslatát elfogadva, nem napszámbért szándékoztak fizetni, hanem a kiásott ölek számához viszonyított teljesítmény arányában tervezték a bérezést :42 103
