Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl

Hallgattam. Ekkor a felső priccsről megszólalt egy orosz.- Alul az a „kaléka" /nyomorék/ mondta - és rám mutatott.- Te tudsz németül? - fordult a kapitány hozzám.- Igen.- Hát akkor fordítsd le, mit mond ez az ember! - szólt parancsolóan.

Először egészen mást fordítottam, de a kapitány rám szólt.- Nem azt fordítod, hallom a hanglejtésből, indulatosan mondja. Nekem azt fordítsd, amit mond! - Hangja ellentmondást nem tűrt.

Kénytelen voltam a panaszt lefordítani.- Grazsdanyin kapitány /kapitány polgártárs/ harmadik napja szállítanak bennünket, naponta csak egyszer engednek WC-re, csak fél bögre vizet adnak, a rabok maguk alá piszkítanak. Ezt mondta a román.

A tizedes, az őrparancsnok ott állt a kapitány mellett, végighallgatta.- Tizedes! Azonnal rendelje el a WC-re kisérést, adjanak két bögre vizet a raboknak. Az út befejeztével jelentkezzen a parancsnokánál! Jásznáj? /Világos?/ -adta ki utasítását a kapitány és leszállt.

Tíz perc múlva vonatunk nagy pöfögéssel kiindult a kotlaszi állomásról.

A tizedes /mladsi szerzsánt/ visszatért a fülkénkhez.- Mi azt, nem tudjátok, hogy a vologdai őr nem tréfál?! -üvöltötte magából teljesen kikelve. - Pedig már kellene tudnotok, majd megtanítom!

Kinyitotta fülkénket, egyenként kivezettek bennünket a folyosóra és megkezdődött az „oktatás".

Hátratett kezünkre amerikai bilincset rakatott, és felhúzatott úgy, hogy csak lábujjunk hegye érte a padlót. A pokoli fájdalomtól sorra ájultak el a rabok.

Csak azért nem ájultam el, mert nem tudták a karomat megbilincselni, mankó nélkül elestem, igy nem tudtak felhúzni. Az ájultakat vízzel leöntötték, és visszalökték a fülkébe. Egy teljes napig így szórakozott a tizedes. Az egész etapot lekezelték. Mindenki szidta a román professzort.

Az úton két némettel kerültünk egymás mellé. Az egyik egy müncheni orvosprofesszor fia, negyedéves medikusként vonult be a Wermachthoz, tüzérként harcolt és esett fogságba. Tankönyveit még most is állandóan magánál tartotta. A másik közgazdász volt. Egy kaukázusi hadifogolytáborban kerültek a vádlottak padjára. Együtt ítélték el őket öt-öt évre. A vád kémkedés. Az orvostanhallgató, aki felcserként dolgozott a tábor kórházában, az elhunytak nevét és címét közölte közgazdász barátjával, aki az adatokat a német Vöröskereszthez továbbította. Lebuktak.

98