Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

vittek bennünket a pályaudvar egyik félreeső vágányához, ahol már betolatva várt ránk egy speciális szerelvény. Az úgynevezett „sztolipinek". Sztolipin valami nagy fejes volt a tizes években és állítólag ő találta ki ezeket a vasúti kocsikat, rajta is maradt művén a neve. De bennünket nem engedtek beszállni, míg az összes rabot ki nem szállították a börtönből, mi a sínek között ültünk ötös sorokban, szorosan egymás mellett. Körülöttünk puskás, aép- pisztolvos őrség, farkaskutyákkal vigyázott ránk.

A szeptemberi nap melegen sütött ránk, az állandóan érkező rabszállítókból újabb emberek szálltak ki. Volt aki ismerőst is felfedezett, de nem volt szabad beszélni, így csak integettek egymásnak. Aztán megérkeztek az utolsók is. Lehettünk vagy százötvenen.

Elhangzott a vezényszó:Figyelem! Felállni, lépésben indulj! Lépés jobbra, lépés balra, szökési kísérletnek számít, az őr figyelmeztetés nélkül használja fegyverét.

77