Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

egyenként hozzánk küldte az embereket. Rémülten közeledtek felénk, nem tudták mi fog következni. A pahán jól szemügyre vette az előtte lévő embert, majd megkérdezte, hogy milyen paragrafus alapján ítélték el és hány évre. Ezalatt Mityenka gyors mozdulattal kirántotta a csomagot az ott álló kezéből és tartalmát a földre öntötte. Akár mennyire is visszataszítónak tartottam saját közreműködésemet, belekotortam a holmik közé és a kötelező "árukat" dohány, cukor, vaj, kétszersült félreraktam. Ha valami szebb vagy jobb ruhaféle is volt a zsákban, azt is félre kellett tenni. Misa nem ismert kíméletet. Szerette a szép és jó holmikat és szigorúan elkobozta azokat.

Amikor mindent átvizsgáltunk, eav kis részét visszakapta a szenvedő alany és mehetett vissza a helyére. Aki ellenkezni mert vagy próbált, azokat alaposan helybenhagyták a testőrök és mégis csak a vizitre kellett jönnie, így ment ez míg valamennyi újonc át nem esett a belső ellenőrzésen.

Szinte romantikusnak tűnt, hogy Misa a pahán, mint valami börtönbeli Rózsa Sándor, elveszi a „gazdagoktól" a javakat, és szétosztja a zárka szerencsétlenjei között, akik kívülről soha nem kaptak semmit.

Ez csak részben elfogadható magyarázkodás. Ugyanis az újonnan jött elítélt tulajdonképpen ugyanolyan kiszolgáltatott és áldozat volt, mint a vagányok, de ő még nem volt beszervezve egyetlen csoportba sem. Különösen vonatkozott ez a politikai elítéltekre.

A harmincéves bolsevik propaanda még a bűnözőket is meavadította. mert ők is a nép ellenségeinek tartották a politikáikat. De ezt mos hagyjuk. Az újonnan jött emberek között volt kettőtől-tizenöt évre elítélt is.

Érdekes és hátborzongató volt hallgatni, amint több évre ítélt kolhoz paraszt azt mondta el, hogy négy gyereke van otthon és eav vödör krumplit lopott a kolhozból, ezért 7 évet kapott. Vagy a másik, aki paradicsomot és hagymát tulajdonított el, ezt már halmozott bűncselekmény miatt, mert a hagymát a piacon eladta, lopásért és üzérkedésért 10 évet akasztottak a nyakába. Csak hallgattam, mert az jutott az eszembe, hogy otthon ilyen súlyú „bűntettekért" legfeljebb szidás járt és hozzá jó tanács jnkább kéri, mint lopj I". Hát ez van.

Egy ötven év körüli férfi, aki a civil életben mozdonyvezető volt, az egész háború alatt bombazáporokban vonatokat vezetett, több kitüntetést kapott a szovjet hatalomtól, most itt van 7 évre elítélve, mert egy alkalommal, valami ünnepen berúgott és elaludta a szolgálatba menést. A főnöke feljelentette, hogy szabotálta a vonat továbbítást ezért katonai bírósághoz került az ügye, ahol a fentiek szerint bírálták el „bűne" súlyosságát.

74