Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
Az épületben kellemes hűvösség fogadott bennünket. Szinte jól esett a tűző napon való egésznapos utazás után ez a kis enyhülés. Egy szobába mentünk, ahol egy asztal és két szék volt. A géppisztolvos rendőr a hátunk mögött maradt, a másik leült az asztal mellett lévő székre, papírt, tintát készített elő és megkezdte a kihallgatásunkat. Akkor még nem tudtuk, nem is sejtettük, hogy micsoda következményei lesznek ennek a kihallgatásnak. Az első kérdésre, hogy kik vagyunk, leadtam a mesét. Az őrmester -ez volt a rendfokozata- figyelmesen végighallgatott bennünket néha írt az előtte lévő papírra valamit. Amikor felírta a nevünket és születési évünket, még nem volt baj, de amikor a születési helyünket kérdezte, akkor egy kis zavar keletkezett. Ugyanis próbálta a térképen, ami a falon függött megkeresni a falunkat. Mivel nem találta azokat -persze, hogy nem találta, mert azok Magyarországon voltak és arról nem volt térkép- egyetlen szóval: hazudtok!" - elintézte a további kihallgatást és közölte velünk, hogy ie vagyunk tartóztatva. Ezután mindenünket ki kellett pakolni a zsákjainkból, zsebünkből és végül teljesen meztelenre kellett vetkőzni. A ruhánkat megtapogatták, belenéztek a szánkba és előrehajolva meg kellett mutatnunk a fenekünket, hogy a végbélbe sem helyeztünk semmit. Miután ez megtörtént, az őrmester megparancsolta, hogy öltözzünk fel. Visszapakoltatta szegényes holminkat a zsákjainkba. Úgy látszik amire számított nem jött be. Nem talált nálunk nagy értékeket vagy rubel-kötegeket. Mindössze valami 850 rubel volt összes vagyonunk, - ami háromfelé osztva nem számított összegnek Amikor a őrmester azt mondta, hogy most megyünk a fogdába, felvettük a földről a kis cőkmókun- kat, hogy magunkkal vigyük. Az őrkatona ránk mordult, hogy a zsákok maradnak. Mivel a dohány és a papír a zsákba volt, kértem az őrmestert, hogy legalább a szívnivalót engedje vinni, hisz nem vagyunk mi gyilkosok vagy rablók. Miért büntetne bennünket, amikor még azt sem tudjuk mi a vád ellenünk! Hisz láthatja, hogy nem úgy fogtak el bennünket, üldözés után. Mi magunktól kértünk segítséget a kolhozban, mert nem éreztük magunkat bűnösnek. A legjobb védekezés a támadás! Ez a szöveg úgy látszik hatott az őrmesterre és azt mondta, hogy a mahorkát magunkkal vihetjük, de gyufát nem, mert ez szigorúan tiltja a szabályzat. így ha rá akarunk gyújtani, minden alkalommal az őrségtől kell tüzet kérni. Ezzel intett, hogy menjünk előre a fogda felé. A fogdáról nem sok újat tudok írni, mert azt hiszem a világ összes rendőrségi fogdáját egyformára építették. A mienk speciál egy két ágyas -emeletes prices- 4x2 méteres cella volt. Egy kis rácsos ablakkal, a sarokban egy kis vödörszerű edénnyel, amibe bele kellett vizelni, mert csak 50
