Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

hét-tíz nap múlva már hazai földön lehetünk. Nagyon rózsaszínűnek láttuk az egész világot. Mielőtt lement volna a Nap, elkészítettük a vacsoránkat, a piacon vásároltakból. Majdnem jónak mondható volt. Persze ez csak nekünk tűnt úgy, mert az igazi jó koszttól már régen elszoktunk és most a hagymával vajjal elkészített kása is mennyeinek tűnt éhes gyomrunknak. Az est leszálltával mi is bebújtunk a szűkös kis lombsátrunkba, mert a szúnyogok támadása elviselhetetlenné kezdett válni.

Hamar elnyomott bennünket a fáradság és álomba merültünk. Hatalmas mennydörgésre ébredtünk. Amíg mi az igazak álmát aludtuk, az ég beborult és vihar keletkezett. A villámlások sűrűn követték egymást, az ég állandóan dörgött. A feltámadt szél vadul tépte le kis kunyhónkat a fejünk fölül. Nagy cseppekben megeredt a zápor és pillanatokon belül, mintha dézsából öntötték volna, ömlött az eső, bőrig áztatva bennünket. Nem tudtunk másképpen védekezni az eső elől, csak egymáshoz bújtunk és a felünkre huztuk a vattá- zott kabátjainkat. A zuhogó esőben a vattázott kabátok gyorsan telítődtek vízzel és hamarosan a kabátból folyt ránk.

A zivatar, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan átvonult a vidék fölött. Minden elcsendesedett és már csak a távoli villámlások fénye és az egyre halkuló mennydörgés és a nagy fűzfa lombjairól lecsepegő víz bizonyította az előbbi vihart. Persze mi nem tudtuk olyan gyorsan rendezni magunkat, mint a természet. A zivatar lehütötte a levegőt és most mi vizes, átázott gúnyáinkban dideregtünk. Mivel messze voltunk minden lakott helytől és elég csalitos része volt ez a tájnak, ahol mi voltunk, elhatároztuk, hogy egy kis tüzet rakunk és a tűz melege mellett várjuk meg a reggelt. Persze minden olyan vizes volt, hogy egyszerűen nem tudtunk tüzet rakni. Az este nem gondoltunk erre a lehetőségre, hogy ilyen esőt kapunk és nem készítettünk egy kis száraz tüzelőt. Most ennek a hanyagságnak vagy gondatlanságnak volt a fizettsége a -vacogás. Vártuk a reggelt. Örökkévalóságnak tűnű idő után a keleti ég alján pirkadni kezdett és mi dideregve-vacogva vártuk a napközben oly sokszor elátkozott Napot, hogy melengető sugarával megszárítson bennünket. Mivel ezt a napot pihenésre szántuk és az éjszakai vihar miatt nem pihenhettünk, a napfelkelte után a gyorsan melegedő levegő hamar megszárította alsónemünket és most ingben-gatyában teregettük szét a vizes holmijainkat, hogy azok minél előbb megszáradjanak. Reggelire csak forralt vizet, cukrot és vékonyan megvajazott kenyeret ettünk. Takarékoskodni kell! Bandi nagyon furcsán kezdett viselkedni. Étvágytalanul eszegette a vajas kenyeret és csak a forralt vizet itta. Arca nagyon piros volt. Belázaso45