Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
A szökés Mind a hárman sietve igyekeztünk az elhagyott vágaton lévő feltöréshez. Az előre odakészített, orosz módra, eperágból font kötélen lévő kis hátizsákjainkat a vállunkra kaptuk és Jenő elkezdett mászni a létrán felfelé. Bandi majd én következtem. Az első szintre pillanatok alatt feljutottunk. Futva közelítettük meg a másik kijáró kürtőt. Mielőtt felért volna eloltotta a fejlámpáját és óvatosan körülnézett. Pár lépcső fokot visszaereszkedett és jelt adott, hogy mehetünk. Újra Bandi ment előttem, aztán én is nekilódultam. Amikor már majdnem felértem a létrán, hirtelen vakító fény töltötte be a szűk kürtőt, majd hatalmas égzengés, mennydörgés hallatszott. Felértem a legfelső fokra és a fejem már a külszínen volt amikor éreztem, hogy csorog a víz a nyakam közé. Hatalmas felhőszakadás vonult végig a tájon. Amikor munkára jöttünk, még szép nyári este volt és most itt volt a zivatar. Jenő és Bandi egy kis farakás mellett guggoltak. Jenő halk hívására meghajolva odafutottam. A zivatar hevessége még csak fokozódott. Ez egyrészt nekünk kedvezett, mert szinte biztos volt, hogy az őrök is elhúzódtak valami védett helyre a vihar elől. Nem volt idő a tétovázásra. Jenő kiadta az újabb vezényszót: „Irány a mehotkatka". így nevezték azt a helyet, ahol a bányából kitermelt szenet vasúti vagonokba rakták. Ez tulajdonképpen egy teherpályaudvar volt tíz- tízenkét sínpárral, rengeteg tehervagonnal. Most csak az volt a fontos, hogy mielőbb egy vonat induljon, mindegy merre, csak el innen. Vagy fél kilóméternyi utat futva-rohanva tettünk meg a szakadó esőben a vagonok felé. Már vagy négy szerelvény alatt bújtunk át minden határozott cél nélkül, amikor az előttünk álló vagonsor vonóhorgai és ütközői csattogni kezdtek. A szerelvény lassan megmozdult. A nagy kérdés, csak tolatják-e, vagy készre összeállított szerelvényről van szó? Próba - szerencse! Egy éppen odaérkező vagon fékező fülkéjébe ugráltunk fel, de nem maradtunk a némi enyhet adó fülkében, hanem egyetlen ugrással a vagonban lévő szénre ugrottunk. Zilálva, csurom vizesen lapultunk a szakadó esőben a vagon sarkában. A szerelvény mozgása egyre gyorsult. Az orosz mozdonyok jellegzetes hangja harsant fel a szerelvény eleje felől. Abba az irányba haladt a szerelvény, ahonnan a hang jött. Tehát valószínű, hogy nem egy tolató szerelvényen vagyunk. Istenem, eddig minden rendben ment. Csak íav tartson továbbra is. akkor talán valóra válnak álmaink és végre talán úira hazaérünk-szeret- teinkhez. 26
