Füzesi Miklós: Védegyeleti mozgalom Somogyban 1844-1847 - Iskola és levéltár 39. (Kaposvár, 1994)

DOKUMENTUMOK - 9. Igazgató Választmányi Jelentés a' Védegyesületi Közgyűlésre

melîyek alárendeltjeiket az egyesületi ívek Írásától, mások 's ezek közt a ' Jász Kun kapitányi, 's Szepesi Grófi hivatal, és ismét Nagyszombath Városa, 's a ' Fehérvári Királyi Biztos, a ' kik már a' megalakult Védegyesületi osztályokat a' gyűlés tartástól, vagy legalább bizonyos helyenni gyüléskedéstöl eltiltani nem restelték. A ' kormány főfelügyeleti jogából származó azon gondoskodás, miszerint az egyesületi élet nyilatkozásait figyelemmel kisérvén, az alakult egyesületekről, 's ezek közt a' Védegyletről, és ismét az ez által tagjainak a' kijátszások, 's csempészkedések ellenébeni biztosítására szükségesnek tartott bélyegzésről magának tudomást kivánt szerezni,- (mit az Egyesület kész hódolattal fogadván Alapszabályait, különben is nyilványosságnak örülő természeténél fogva az illető hatósága utján azonnal felterjeszteni sietett:) ezen gondoskodás a' félénkek és rémlátók által rosszalásnak 's üldözésnek magyaráztatván, szinte sokat tett arra, hogy az embereknek e 'faja saját meggyőződését eltagadva, a ' Védegyesület ' kebelébe olvadni nem mert. Sőt voltak, kik a' kormánynak, vagy inkább a' kormány egy töredékének a' Védegylet ellen tett nyilatkozatai által megriadva, már beirt neveiket az ivekről kitőröltetni kérték, mit, mint az alapszabályokkal ellenkezőt az Igazgató Választmány az aláírással erősített becsületszó visszaadását különben is erkölcsi lehetetlenségnek tartván, mindenkor megtagadott. De ezen akadályok daczára is örömtől fendobogó kebellel jelentheti az Igazgató Választmány, hogy az Egyesület által kitűzött czél 's eszme az Ország minden részében hő részvétre talált. A ' Duna ' és a Tisza ' partjain, az Ország szivében, 's a ' határvárosokban, a ' Kárpátok ' bérczei közt, 's az Alföld végtelen rónáin, a ' regényes Balaton ' vidékén, 's az ecsedi lápok között, hol magyar, hol német és tót nyelven dicsérik az Istent, hol római, 's hol reformat hívek, 's hol ó hitűek laknak, országszerte, népfaj, nyelv, vallás, és polgári szabadság különbsége nélkül, az annyiféle választó falat lerontva, az annyifelé tépett, szaggatott érdekeket egybeolvasztva, mai napig 138 Védegyesületi osztály alakult, mellyek nevei itt e' zászlókon felírva lengenek. Ezen vidéki osztályok' statisticai össze állítása következő eredményt mutat: [ A melléklet hiányzik ! FM.] A ' mi az Egyesület tagjainak számát illeti, azt minthogy az aláírási ívek folyvást keringésben vannak, 's a' Védegyleti Osztályok nagyobb része mai napig kimerítő jelentést tagjai számáról nem tett, határozottan meg nem mondhatjuk. Az ekkorig bejelentett eredmény kétségtelenül csak az első fellépés, első lelkesülés eredménye; a' bejelentett sok ezerre menő tag csak azon hazafiak' ívein van aláírva, kik az ügyet legelső időben ápoló karjaikra ölelték, a' későbben 's rendszeresen forgásba tett több ezer ív legnagyobb része mai napig forgásban van, 's az osztályok uj, meg uj jelentései folytonos szaporodásról szóllanak. Noha azonban az aláirt tagok' számát, kik közül az ekkorig bejelentetteket is 50 000felül tehetjük, határozottan kifejezni lehetetlen: a' szakadatlanul munkálkodó Védegyleti osztályok' száma, és elterjedése azonban egész biztosággal kimutatja, hogy az Egyesület' ügye, a' haza minden részeiben sok ezerre menő barátokat számlál. Az Egyesület pénztárának bevétele e' mai napig azon szerény húszasokból, mellyeket a' kitűzött elv' hívei az alapszabályok' értelmébeni szerkezet, 's működés létesitésére befizettek, 12 986 pengő forintra megy, mellynek hová fordításáról a'.//. alatti megvizsgált pénztári számadás ad kimerítő értesítést. De nem annyira a' sok ezerekre menő aláirt tagok száma, mint inkább azon örvendetes jelenetből mérendő a' Védegyesületi eszme roppant, és a' nemzet' lelkességébe vetett bizodalomnak tökéletesen megfelelő hatása s' üdvös volta, miszerint az, az aláírt tagok szűkebb körét messze tul számyalá, 's nem köröcskéké, töredékeké, s pártoké, hanem az egész nemzeté lett. Legyőzetvén ugyanis hazánkban a' védegyleti eszme által a' nevetséges külfóldieskedés átkos kórsága, elterjesztvén, 's józan ész' pánczéljába, és egyszersmind hazafiasság fénysugaraiba öltöztetvén a' vélemény mit már Sigmond királyunk' korában kimondott az ősök ép ítélete, az 1405-iki 20-ik törvényben, hogy tudni illik "magna est pars dementiae id, quod de suo quisque habere potest, ab a Iiis mutuare"- ["Nagy balgaság azt, amivel rendelkezünk, idegenből kölcsönözni"] azok