Füzesi Miklós: Védegyeleti mozgalom Somogyban 1844-1847 - Iskola és levéltár 39. (Kaposvár, 1994)

DOKUMENTUMOK - 7. Battyhány Kázmér beszéde a Kaposvár Vidéki Osztály gyűlésén 1845 augusztusában

S nem kellett ám arra csekély ítélet s akaratbeli szilárdság! Mert nem hiszem, hogy légyen a népek históriájában egy egyesület, egy vállalat, mely olly tiszta szándékkal föllépvén, annyi ellenszegülésre, annyi nyílt s titkos, hatalmas s mérges ellenségre talált volna, de melly egyszersmind más részről rövid idő alatt annyira túlhaladta volna legvérmesebb barátjainak reményeit is, olly diadalmasan kivívta volna magának a korszerűség, a hazánkfiai keblében rögzött, szükségeiből merített czélszerűség, talpra esett alakítójának jellemét. Igen is tisztelt gyülekezet egy csepp víz esett a homok közé, s lön belőle tenger, egy szikra tűz lobbanta fel lángba ezer csaknem elaludt kebelt. De a szikrát elfujtani, a cseppet elszikkasztani, a társulatot a sophistika, a rágalom, a gúny, a gyanúsítgatás minden nemtelen fegyvereivel már kezdetében megbuktatni - a' volt először száz rabszolgai lélek, száz venalis [ megvásárolható, eladó] toll, szomszéd hatalmak, bizonyos párt bel - s - küldöldi orgánumainak, s fájdalom, hogy meg kell mondanom némi eltévedett vérejünk istentelen törekvése. A védegylet lázongás, a védegylet szemfényvesztés, a védegylet minden létező kötelék s viszonyok erőszakos szétszakasztója s felbontója, a védegylet kitartott zsarnokság, a védegylet buta remény, a védegylet ábránd, a védegylet holtan szült gyermek - hangoztatok Augsburgh kolbász főző bodéjitól fogva egész - czikkeibe - világkereskedő Trieszti Osztrák Lloyd hasábjáig. Sört találkozott egyike azon álprófétáknak, kiknek a bagollyal egy neme fél hasonlatosságnak van, annyiban tudniillik, hogy ők is vakok, mikor a nap világa süt, ki a jóformán már kinőtt gyermeket elevenül temette meg, s ugyan azon gyászos hírlapban, egyike azon vészmadaraknak, kik tápuk utáni keresgetésben, többnyire olly tárgyakon s olly helyeken körül szoktak lebegni, mellyektől az emberek szeme utálattal fordul el, elbízottságát annyira vitte, hogy az egész központi igazgató választmányt a szegény nép húszasai elsikkasztásával vádolta meg. Megvallom tisztelt gyülekezet hogy mind ezek bennem inkább nevetséget szültek, bennem ki a védegylet felsarjadását minden phásisaiban kísértem, ki a gyenge csírából terebélyes fát alakulni, ki ezen kilencz hónap alatt az aláírások számát mindennap szaporodni, ki a vidéki osztályok számát már száz húszon túl emelkedni láttam, ki rövid nap előtt, egy szomszéd vármegyében magam is szerencsés voltam, egy új vidéki osztály alakításában részt venni, ki kevés hónapi működés után százon felül emelő, részint egészen új, részint nagyobb lábra állított gyárok keletkezését, s magam is tapasztaltam, mennyi szükségeket lehet már honi gyártmányokkal födözni, ki, megvallom, bámulással értettem azon nagyszerű, s különösen a védegylet korszerűségét, s iránta való köz sympathiát tagadni akaróknak megfontolására ajánlható eredményét, miszerint tudni illik honi gyártmányok elsőbbsége nem csak azoknak keblében talált viszhangra, kik a tárgy megvallott barátjai, hanem számosok ollyasaknak is, kik az eltiltás s az elijesztés minden fegyvereivel elrémítve, mégse hogy ez által magoknak dicsőséget nyerhettek volna, sőt inkább csak titkosan, s rezgetve hozhatták magok is kiss áldozatukat a hon oltárára! S olly roppant eredmény, olly czáfolhatatlan tény mellett is, a védegylet csakugyan - méreg, szűkkeblűség, pártszegés, siker nélküli, nagy végveszély, nemzetiség elleni, magányosokra nézve demoralizáló, s tönkre döntő, status [állam] gazdasági tekintetben jobbadán csak öncsalódás, a kormány irányában ujhúzás, casus belli! [háborús ok] - Utányainak előnyeihez úgy áll az arány mint száz egyhez! A kormánnyali ujhúzás! De a kormány soha ipari kifejlésünk, hanem az egyesületben lappangó, vagy inkább lappangani vélt, s belőle eredhető politikai tendentiák ellen küzdött s már tisztába áll ma, hogy a kormány, akármi status [állam] férj fiakat is értsünk e czím alatt, hazai törekvéseinket nem igyekeznek gátolni, sőtt inkább helyeslik, mit nemzeti kormánytól máskép föltenni is lehetetlen! Az országgyűlési, vagy inkább követi táblai határozatra nézve, szinte tisztán áll ma a kérdés mindenki előtt, hogy a mi viszonyaink mellett nemzetünk s hazánk részére nézve, azon egyedüli út vihet eredményre, melly a lakosok kitartásán alapul, a népek története bizonyítja, hogy földünk mindegyik nemzete rendszabályok által hozta elő, s biztosította iparát; mi kik sem vonalakat nem állíttattunk fel a külföld ellen, se tarifákkal nem őrizhetünk iparunkon, másra nem tehetünk szert, mint nemzeti szellemre, s a polgárok összemunkálódására. A kormány látván komoly