Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)

III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 8. Az Árpád- és középkori lakóházak Somogy megyében

b/ A babócsai nemzetségi központ Árpád- és középkori településeinek lakóházai

Babócsán is közel hét Árpád- és középkori település maradványai kerültek elő. Ebből a legfontosabbnak mondható Babócsa-Nárciszos Árpád-kori falu, majd mezőváros területén tártunk fel hasonló korú házakat. így találtuk meg az ún. bencés apátságtól ÉK-re megközelítőleg 50 m-re azt az Árpád-kori szolgáltató településrészt, amelynek külső kemencés gödrei előkerültek.

A másik Árpád-kori település maradvány a román kori Egyed templom (illetőleg a gótikus templom) Ny-i leágazásától mérve 60-70 m-re nyugatra létezett. 1989-ben egy nagyobb méretű (10x5 m-es) Árpád-kori lakóépület átmetszését végeztük el.

Külön érdekes volt, hogy a XIV. században épített gótikus mezővárosi Szt. Egyed egyháztól K- re megtaláltuk a 30x25 m-es nagy (ugyancsak XIV. századi) téglalap alakú zarándokházat.

1989- től végeztük a Ny-i az ún. Rinya-felé eső mezővárosi rész feltárását. A szabályos utcarendszert kirajzoló épületnyomok között (az alaprajzi kontúr alapján) 13x10 m-es, valamint átlagosan 8x5 m-es házak döngölt alapjai, illetőleg a külső fal szélei kerültek elő. Olyan nagy épületet is találtunk, amelynek a szélessége a 10 m-t is meghaladta. Ennek lefedését csak akkor képzelhetjük el, ha kéttraktusos épületre gondolunk. Ez tehát nem egy egyszerű lakóépület lehetett, hanem a XIV-XV. századi fogalmak szerint rangos, polgári palota.

Ugyanezt látszanak igazolni az előkerült leletek is. Ezek közül ki kell emelnünk a szépen megmunkált reneszánsz könyvdíszt, amelynek tulajdonosa csak módosabb ember lehetett. Egy nagyméretű épület tégla és patics törmelékei között falfestés csodálatos épségben megmaradt töredékét sikerült megtalálnunk. Az agyagtapasztású, nyers falon fekete festésű geometrikus díszítés látszott. A mintegy 10 cm oldalszélességü négyzetbe az oldalvonalig érő felezők és átlók alkotta csillagdíszt festettek. A látszólag egyszerű díszítés a teljes falfelületet kitöltve, mozgalmas belső textúrát alkothatott.

Ezek a középkori épületek különféle méretű és típusú szemes, illetőleg reneszánsz zöldmázas, növénymintás kályhacsempés kályhával rendelkeztek.

1990- ben a törökfúrdőtől ÉNy-ra, illetőleg a bencés apátságtól Ny-ra lévő É-i területen középen egy téglafallal, belső tűzhellyel, kályhával rendelkező, több osztású nagyméretű, XIV- XV. századi ház (kúria) tégla alap falai kerültek elő. (Mérete: 25x12 m). A kúriához, illetőleg a többosztású házhoz tartozó belsőségből kerültek elő a későbbi időszak (török kor) szemétgödrei. Nagyjából az említett több osztású épülettől DK-re, vele párhuzamosan kezdtük el egy nagyobb méretű építmény (palota!) téglafalának és padozatának a feltárását.

Láthattuk tehát, hogy a román kori és a gótikus Szent Egyed plébániaegyháztól Ny-ra egy több házból álló, sűrűbben lakott középkori településrész húzódott. Még a bencés apátságtól és a török fürdőtől ÉNy-ra két - egymástól kerttel, telekkel elválasztott - XIV-XV. századi nagyobb épület, kúria állhatott.

Ezek a középkori épületek a török korban is továbbélhettek, mivel a környékükről nagyobb számban kerültek elő a különböző formájú tároló, illetőleg szemétgödrök.

Nagyon érdekes egy török kori ún. szeraj, vagy a várparancsnok háza. A palota tömege is elképzelhető. K-en egy fúrdőrésszel, illetőleg Ny-on az ún. lakórésszel. A fürdőrész alatt csatornarendszer, vagyis padozati fűtés létezett, amelyet egy süllyesztett kemencerendszerből fűtöttek. Maga a fürdőépítmény paticsból készült. Ny-ról csatlakozott hozzá a nagyméretű, téglából épült lakórész, vagyis a palotaszámy. A két épületrész között nyitott csarnok, vagy inkább fedett kivezető lehetett. A külső terepszint alapján úgy tűnik, hogy a fürdő és a palota padlószintje azonos volt. Az alaprajzból a közös lefedést is feltételezhetjük.

75