Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
I. A honfoglalás kora (895-1000) - 1. A régészeti feltárás tükrében
I. A honfoglalás kora (895-1000) 1. A régészeti feltárás tükrében A somogyi honfoglalás időszakának régészeti vizsgálatához hozzátartozik a 895 előtt itt élő lakosság kérdése is. Kik éltek és milyen létszámban Árpád és a tíz törzs beköltözése előtt? Sokáig egyszerűen a szlávságot tartották a magyarság előtti őslakosnak. Ma már tudjuk, hogy például Somogybán az avarság telepedett meg sűrűbben. Ezt igazolják a szinte minden falu határában megtalálható avarkori temetők! Ezekből számosán megérhették a honfoglalás időszakát, mint azt a Vörs-Papkerti temető is bizonyítja. Itt néhány honfoglaló, valamint több XI. századi temetkezés került elő az avar temetkezések között, velük egységes temetőt alkotva. Ugyanakkor Somogybán a klasszikus, ún. palmettás, lovassír, a jellegzetes honfoglaló középrétegre utaló temetkezés nyomai alig fellelhetők. A honfoglalás kori és a X. századi magyar középréteg szabad helyzetű, katonáskodással foglalkozó csoportokból állott. Tagjai általában egy magasabb rangú úr, nemzetségfó vagy törzsfö fegyveres kíséretét alkották. Ők lóháton, a jellegzetes magyar (nomád) harcmodorban harcoltak, részt vettek a külföldi kalandozásokban. Jellegzetes emlékeik közé tartozik a görbe pengéjű szablya, a díszes véretekkel borított fegyeröv, a csontlemezekkel erősített visszacsapó íj, a nyílvesszők tartására szolgáló tegez és a gyakran nemesfém véretekkel, szegélyekkel díszített keleties ruha: a kaftán. A lovak szerszámait is szép fémveretek borították, a nyerget faragott csontlemezek díszítették. Ismerünk díszes kengyeleket és szablyákat, ezüstberakásos zablákat is. Halottaikat általában teljes harci díszben temették el, és a sírba tették a teljes lószerszámot is. Mégpedig a megnyúzott és feltorolt (a halotti toron elfogyasztott) ló bőrében bennhagyott koponya és lábcsontok mellé. Ilyen lovassírok kerültek elő Tengöd-Héküton, Fonyódon és Balatonszemesen. Nézzük a Dunántúl megszállásával (900 után) egyidős balatonszemesi síregyüttest! Az ugyancsak bolygatottan előkerült sírból egy övvel, tarsollyal, íjjal, tegezzel és lenyúzott, felszerszámozott lóbőrrel rendelkező harcos csontváza került elő. A fonyódi sírban egy húsz év közüli férfi nyugodott, akit aranyozott, ezüstveretes övével, nyílvesszőivel, veretes tarsolyával és felszerszámozott lovával együtt temettek el. Az övén Provencei Hugo (926-945) és II. Lotár (931-950) itáliai királyok 931-945 közé keltezhető közös kibocsátású pénzérméi voltak az aranyozott, ezüst veretek közé felvarrva. A Tengőd-Hékúton előkerült - felszerszámozott lóval eltemetett - sírnál arany hajkarika, 7-8 nyílhegy is volt. Mindkét tárgytípus rangjelző is egyben, tehát akár a Koppány népéhez tartozó, rangosabb temetkezésről is szó lehet. Ilyen sír került elő magában Törökkoppányban, a leletek között két ezüst, “S” végű haj karikát, 6 db füles bronzgombot és 7 db vas nyílcsúcsot is találunk. Vörs-Papkertben a magyar honfoglalás korát három íjas férfi sírja, közöttük két jelképes lovas temetkezés képviselte. Ebben a sírban honfoglalóink lószerszámára jellemző tipikus körte alakú és ún. gombos nyakú kengyeleit, rombusz alakú nyílcsúcsokat a reflex íj, merevítő csontlemezeit tárták fel. 5
