Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 4. A somogyi Árpád-kori ispánsági, nemzetségi központok, egyházak, temetők régészeti emlékei
Ezen kívül (bár ezek formáját nem ismerjük) jelentős egyházak lehettek Lettén (1055), Fokon (1055), ahol mindkét helyen bazilikát említenek a források. Ugyanakkor egyéb vizsgálatainkkal kideríthettük, hogy a falusi egyházak zöme Somogybán már a XI-XII. században megépült. Ezek korai típusa a félköríves, patkó alakú szentéllyel és díszes bélletes kapuval vagy faragásokkal ellátott, téglalap alakú, kis hajóval rendelkező forma volt. Meg kellett azt az állítást cáfolnunk, hogy a korai időben elsősorban fa- és téglatemplomok épültek Somogybán. Hiszen láthattuk, hogy Somogyvár eddig ismert jelentősebb Árpád-kori és középkori temploma, valamint a kürtösi, balatonszabadi-pusztatoronyi, babócsai ásatásaink során talált ottani korai egyházak, bencés apátságok is mind kőből épültek. Csakúgy, mint Boglár, Szemes, Tárd, Őszöd, Kötésé, Nagycsepely, Kőröshegy, Zamárdi, Maros, Pösze, Gyönköd és Kisberény egyházai. Ugyancsak kőből készült a fonyódi XIV-XV. századi templombővítés is. Végső soron csupán mi találtunk tizennégy-tizenöt Árpád-kori somogyi templomnál kőanyag felhasználását. A somogyvári, kaposszentjakabi, babócsai bencés egyházaknál rangos szobrászati művek is előkerültek. Ezek elsősorban keleti (bizánci), déli (itáliai-lombard), valamint a nyugati (francianémet) kapcsolatokat és hatásokat igazolják. Somogytúr, Tárd, Fonyód, Rád, Karád, Teleki, Szabadi falusi templomainál előkerült kőfaragványok is a pannonhalmi, a tihanyi bencés és a székesfehérvári, illetőleg a veszprémi egyházi műhely hatását mutatják. Összességében elmondható, hogy Somogy megye Árpád-kori egyházai a rgészeti feltárások szerint a jellegzetes bazilikális, félköríves és egyeneszáródású szentéllyel, a váltakozó méretű fö- és oldalhajókkal, valamint az egyhajós, megnyújtott szentélyű formákkal jelentkeztek (méretük az 57x25 m, illetőleg a 30x12 és a 20x9 m-es legnagyobb és legkisebb modul között változott). Mindegyik esetben az északi, illetőleg (Kaposszentjakab esetében) a déli oldalon kerengős típusú kolostor, azaz a lakószámy nyoma is megfigyelhető. A legkorábbi (XIII. század második fele) segesdi királynéi ferences kolostor csupán nyomokban, míg a pár évtizeddel későbbre keltezhető csákányi kolostor alaprajza a XVI. századi erődítettségében, rajzban maradt meg. A központok további Árpád-kori egyházai méretben és kivitelben - a megyében nagyszámban megtalálható XI-XII. századi - falusi egyházak típusához tartoztak (átlagos méretük: 13x8 m, 12x7 m). Ezek a többnyire félköríves, patkóalakú szentélyű téglalap alakú hajóval rendelkező templomok javarészt téglából, illetőleg kőből épültek. A nagyobb, elsősorban bencés egyházakat, de a Dél-Balaton környéki kisebb templomokat is rangos szobrászati díszekkel és kőfaragványokkal látták el. Ezek - mint röviden már érintettük - elsősorban a keleti (bizánci), déli (itáliai-lombard), valamint a nyugati (francia-német) kapcsolatokat és hatásokat igazolják. 4. A somogyi Árpád-kori ispánsági, nemzetségi központok, egyházak, temetők régészeti emlékei Nyilván az olvasó nem gondolhat arra, hogy a szűk terjedelem adta lehetőségek között az összes leletanyag felsorolására, bemutatására vállalkozhatunk. A bevezetésben megjelölt célunk szerint a legfontosabb, a legjellemzőbb emlékek, régészeti leletanyagok ismertetését végezhetjük el. Az Árpád-kori települések legáltalánosabb leletei közül mindig a legnagyobb számban az edénytöredékek kerülnek elő. A szürke, vagy fekete, vagy pirosas színű, kötegben hullámosvonallal díszített 50
