Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) 1. Ispánsági és vármegyeközpontok kutatása (Somogyvár és Segesd) Az Árpád-kori Somogyvár a történeti és a régészeti források alapján Az előző fejezetekből láttuk, hogy Somogyváron földvár, udvarház, valamint Szent István kori egyházak (Szent György, Szent Péter) álltak, temetőkkel, illetőleg faluszerű településekkel. 1000 után idekerült a megyeközpont ispánsági székhelye és a foesperességi székhely is. Nyilván ilyen minőségben a megye egyik legfontosabb települése, útcsomópontja és gazdasági központja is volt. Somogy megye névadó központját, Somogyvárt a Szent László által kibocsátott 1091-es alapítólevél urbsként, azaz városként említi. 1210-ben in oppido Symigiensi, majd 1224-ben civitas seu opidum castri Symigiensis, 1410-ben civitas regalis Somoghwar, vagyis királyi város. A XI. században az ispáni várhoz, a castrumhoz tartozó civitas (azaz a XII. század közepétől a várhoz tartozó város) mellett út-, vásár-, vámhely volt. A Somogyvárhoz vezető utakról, így a fontos hadiút gamási szakaszáról 1055-ből ismerünk adatokat. Ekkor említik a király által eladományozott különböző vámrészeit. Az egykori hídőrzők, a vámosok Hidas nevű településének a területe az Öreglak felé eső részen, míg az ellenkező oldalon, Vámos felé is az egykori vámőrzők települése lehetett. Ugyanakkor Somogyvár ún. alsópiacáról is tudunk. 1091-ig a korai somogyvári város fóldesura még közvetlenül a király volt, 1091-ben adta át a kegyurasága alá tartozó francia eredetű, bencés apátságnak a települést. (S így a megyésispán helyett az apátságot illette a különböző úrbéri szolgáltatás.) A lakókról, az ún. királyi vendégekről (hospesekről) 1272-ből is szerepelnek adatok. Ez a főképpen szőlőművelő vendég, azaz hospes réteg legkésőbb a XI. századtól jelent meg. A hospeseket a király ekkor kötelezte a Szent Márton napi egy nehezék, azaz öt dénár fizetésére somogyvári apátnak, 1278-ban is pénzben fizették a terragiumot. A városi lakók, (mint azt a Somogyváron is a keresztülvezető ÉD-i kereskedelmi, illetőleg hadiút, valamint a Boglárlelle -Péntekhely, az Osztopán -Szerdahelyi!), valamint a Kaposvár- Szerdahely is tanúsította), élénk összeköttetést, illetőleg kereskedelmi kapcsolatot tartottak. Elsősorban a szőlőművelés, a bortermelés, illetőleg a zarándoklás révén. Tudjuk, hogy Somogyvár borai Fehérváron keresztül még távolabbra; Esztergomba, Budára és Szegedre is eljutottak. Az európai: németországi, franciaországi és olaszországi zarándoklatba s Szent Egyed és Szent László ereklyék, valamint a Szent Miklós és Szent Jakab kultusztárgyak révén kapcsolódtak be. Ezt a kapcsolódást erősítette, hogy a XIII. századi francia szerzetesek éltek az apátságban, akik közvetlen összeköttetést tartottak a Földközi-tenger melléki Saint Gilles apátsággal. Éppen ezért nem meglepő, hogy a XIV. században teljes létszámú, igen fejlett városi szervezet létezett. (Mályusz Elemér szerint a kereskedelmi szempontból jelentéktelen, tehát az országhatártól vagy fontos kereskedelmi úttól távol fekvő mezővárosi helyek közül Somogyvár rendelkezett a legfejlettebb városi szervezettel. Világosan látjuk azonban, hogy a XI-XIII. században igenis erős 29
