Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 4. A somogyi korai (X-XI. századi) egyházszervezés a források alapján
A Nagyatád-Pusztaszentegyházi dűlőben lévő elpusztult templomot is Szent Mihály titulusának tartják. A segesdi föesperességi, királynéi, várispánsági központ Segesd egyik plébániatemplomát is ugyancsak a harcos Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Veszprém és Segesd különleges korai (X-XI. századi) egyházszervezési szerepe A veszprémi püspökséghez tartozó segesdi Szent Mihály és Szűz Mária (Boldogságos Szűz) egyházak patrociniuma további fontos következtetéseket adnak. Veszprémben a püspök (egyben a királyné) egyházát is a Szent Mihály tiszteletére, míg a Székesegyház altemplomát ugyancsak a Boldogságos Szűz emlékére dedikálták. Mindkét titulust megtaláljuk Sopron, Szabolcs várispánságok templomainak esetében is. S ilyen liturgiái, egyháztörténeti összefüggésben szerepelnek - a X-XI. századtól - többnyire a fontosabb székhelyek, vagy birtokukban lévő települések (Szentmihálypuszta, Nagyatád-Pusztaszentegyháza-Szentmihályegyház) templomainak patrociniumaként. Még azt is ki kell derítenünk, hogy csupán azokban a püspöki, vagy királyi központokban alapítottak a Boldogságos Szűz Mária, Szent Mihály, Szent György stb. tiszteletére egyházakat, ahol már előzőleg a bizánci hatás erős volt, vagy ott hasonló titulusú templomok már korábban is álltak. Vagy ebben az esetben csupán a veszprémi király, királynéi udvarház és püspökségi központ Szent Mihály és a Boldogságos Szűz titulusának közvetlen hatása figyelhető meg a segesdi királynéi központ Szent Mihály, Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt egyházak alapításánál. Ezt egy alapos egyháztörténeti kutatás derítheti ki csupán. A segesdi föesperességi székhely - az okleveles adatok szerint - a középkor folyamán is a veszprémi püspökséghez tartozott. S a királynét jog szerint külön koronázó veszprémi püspök, egyben segesdi királynéi kancellár, gyóntató, illetőleg közvetlen bizalmasa volt. Veszprémben őrizték a királyné, így például Gizella koronáját, amelyet 1222-ben II. András adott el, hogy a keresztes hadjáratához szükséges anyagi fedezetét előteremthesse. 1438-as adat szerint a veszprémi püspök nem a szentkoronát, hanem az ún. magánjellegű házi koronát tette a királyné fejére. A koronázás nemcsak a király feleségét, hanem megkoronázott családtagjának (fiának) hitvesét is megillette. A koronázás szabálya alól azok az anyakirálynék - így a XIII. század végén Thomasina - képeztek kivételt, akik csupán a koronához jutott fiúk - adott esetben III. András király - révén váltak anyakirálynévá. Arról is tudunk, hogy rendkívüli esetekben a veszprémi püspök is koronázott királyt, így a Mária királyné férjeként szereplő Zsigmondot. Végső soron ennek a hatásnak a továbbgyűrűződésével kell számolnunk Segesd és krönyékének, így Babócsának Szent Mihály, Szent György és más bizánci titulusú egyházainak esetében is. S így egyben tanúi lehetünk a királynéi központi birtokszervezetek, magánuradalmak kialakulásának, megszervezésének. Hiszen Segesd és Nagyatád környéke - Somogyvárral ellentétben - a király által megszervezett királyi magánuradalom része lehetett. Somogyvár esetében is láthatjuk azt az erős vesprémi egyházi hatást, amely a veszprémi csatában Koppány ellen győző István király, valamint a veszprémi püspök révén formálódott ki. Ez a szervezőmunka alakíthatta ki a közvetlen környékünk állam- és egyházszervezeti, birtok-, és gazdaságtörténeti képét. István királyunk céltudatos politikája révén formálódott ki a Kapos mente XI. századi képe. A régi honfoglaláskori, Koppány vár, a ropolyi domb földvára, valamint a hozzátartozó falvak a királyi, királynéi udvarházak részei, tartozékai lettek. Mellette a somogyvári ispánság birtokai, népei, valamint a Győr nembeliek szentjakabi udvarházhoz tartozó birtokai jöttek létre. A környék különböző szolgálónépei Fonó, Taszár, Szűcsi, Párkány, Márcadó, Disznó településekkel, valamint 27
