Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 2. Vármegyeszervezet a források alapján
vagyis 997 után. Sőt, éppen a fontosabb útvonalak melletti, összefüggő nemzetségi birtokok maradtak meg. Ez pedig csak azzal magyarázható, hogy a Koppányt véres eszközökkel leverő, somogyvári központját elfoglaló István király - valamilyen okból - meghagyta központjaikat, birtokaikat. S ez pedig csak azt teszi valószínűbbé, hogy nem lehettek közvetlenül Koppány csatlósai az István ellenes felkelésében. (Talán éppen azon régi okból, hogy az Árpádok Koppány- féle ága sajátíthatta ki, 955 után - a Bogát-Bulcsú-Lél-Bő féle csoport ausgburgi veresége után - területeik, birtokaik és középpontjaik java részét). István király ezzel a birtokbavétellel egyidőben a saját és más, valamint a kialakuló egyházi szervezet védelmére telepítette le a besenyő és a berény, illetőleg a különböző törzsbeli más idegen népek katonaságát. Ezek a kialakuló, új katonai települések, illetőleg a Koppány leverésében aktívan résztvevő német lovagok és azok fegyveresei a legfontosabb kereskedelmi és hadiutak mellett lévő birtokközpontok, révek és átkelőhelyek őrzését látták el elsősorban. Itt jöttek létre az Árpád-kori és a középkori ún. erődített, sáncokkal rendelkező várhelyek, várközpontok. 2. Vármegyeszervezet a források alapján Koppány leverése után Somogy határmegye, az István által szervezett 47 megye egyike lett. Somogy különleges helyzetben volt, mivel Segesd központtal még egy vár, vagy megye szervezete létezett. A somogyi olyan katonai és politikai szervezettel rendelkezett, amely közigazgatási feladatot láthatott el. Ha kialakulásukat általában követjük, akkor megállapíthatjuk, hogy az ispánsági várak nagyobb része eleve fejedelmi vagy királyi birtokon feküdt. A központi akarattal, az államszervezéssel szemben álló törzs- és nemzetségfók erősségeit pedig egyszerűen kisajátította a király. Ezért tűnik azonosnak a Koppány által birtokolt szállásterület a későbbi ispánsági megyék területével. Több ellentétes véleménnyel szemben - szerintünk feltétlenül - bizonyítani lehet azt, hogy az államalapító király Koppány szállásterületét és elsősorban vezéri, duxi székhelyét, a somogyvári erősséget katonasággal szállta meg. Ekkor Somogyvár várát - a hozzá tartozó javakkal, földekkel, - valamint a későbbi megyéjének nagy részével együtt, István király elkobozta, illetőleg azt követően az ispánsági, a királyi udvari szervezet és más egyházi, világi birtokos számára eladományozta. Mindenek előtt hogyan zajlott le ez a kisajátítás? A birtokbavétellel egyidőben I. István Somogyvár és Segesd védelmére letelepítette a besenyő és a berény, valamint más törzsbéli katonaságát. Ennek a településnek a nyomát Somogyvár környékén külön meg is találjuk. A mai Csiszta- pusztától délre szerepel a Magyari (Mogorey), a Megyer törzs településneve. Ez a fegyveres, törzsi település K-ről az ugyancsak a várispánsághoz tartozó Akcs-csal és a három Kölkeddel határos. Magyariban a későbbi időben is lovas jobbágyok éltek: tíz ház lovas szolgája volt a pannonhalmi monostornak, akiknek földje közös a Somogyvár népeivel. Ez arra bizonyíték, hogy később is az ispánság fegyveresei laktak itt más katonanépekkel együtt. Somogyvár közelében, a Váralja puszta úttól délre kb. 5-600 méterre tudjuk elhelyezni a Ság, X-XI. századi katonai települését. Ugyancsak Somogyvár vidékén állhatott Varsány (Wosian) az alánok magyar népnevéből képzett helyneve, illetőleg annak katonai települése. Ezen kívül a helynevek alapján Somogyvár fölött és tőle északra a Berény, a Lándor és nyugatra, keletre a Kér törzsbeliek útőrző, katonai települését találjuk. Ugyanakkor a már említett, Gamás felől érkező út 14
