Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)

III. - Település, építkezés, lakásbelső

-26 A szoba sarkában lévő padpárnak sem volt mindig támlája, de később igényelték a hátaspadokat. Ebből is kedvelték az időtálló keményfából valót. A németeknél ezt is, mint a többi rangosabb bútort, kékre festették és virágozták. A megye északi felében volt feketére festett pad is, de többnyire a maga színében maradt, vagy barnára festették, faragott dísz, de intarzia is előfordult a padháton. Fiókja ritkán volt az ülése alatt.

A legnagyobb változás legelőször a láda-szekrény váltásban történt. A XIX. század közepétől erőteljesen kezdték kiszorítani az ácsolt menyasszonyi ládákat a fűrészelt-festett puhafa ládák. Eleinte és a megye keleti felében főként a vésett díszű és festett komáromi ládák hódítottak tért, de azután a megye asztalosai is ráálltak a paraszti igények kielégítésére. Pl. Csökölyben is voltak ilyen asztalosok, 1835-ös évszámú az egyik csak festett virágos díszű csökölyi láda. A XIX. század végén már a fiókos (sublat) ládák voltak szinte általánosak, megjelentek már az alacsonyabb üveges, ajtós (kászh)almárium) szekrényfélék esetleg egy-egy fiókkal. A XX. század elején a módosabb lányoknak már magas fennálló szekrénypárt vettek hozományba.

A sarokpados szobaelrendezés az első világháború után kezdett eltűnni az első szobákból, eleinte a többféle szekrény miatt, majd a komplett kétágyas hálószoba-bútorok, s a velük együttjáró elrendezési mód miatt. Először a hátsó szobába kerültek a sarokpadok, majd a tornácra (pitai) vagy ki a pincebeli szobába.

De változott a szobabeli textiliák anyaga, formája, elrendezési módja is. Az ágyi ruha vagy ágy magát az ágyneműt jelentette. A hozományba kapott ágy nemcsak a fekvőhelyet, hanem inkább a 6-8 vánkost, a 2 /tó/zz/Zhuzattal együtt (dunna), esetleg derékaljat (szalmazsák) egy-két lepedőt is jelentette, a félágy (y\. a férfi öröksége vagy hozománya többnyire) feleennyit. Ezt házivászonból (paraszti vagy takácsszövés) varrták; ha bőven volt, díszesen felvetették. A kékfestő, sifon vagy damaszt huzatokat a XX. század elejétől kezdték el az ünnepi szobában, majd mindennapi használatra is beszerezni. Az ágy tetejére vagy díszesebb szőttest, vagy kékfestő vagy piros karton (bécsipiros) térítőt tettek, az ablakra is vászonból, kékfestőből vagy piros bécsiből készült függöny, csak a XX. században kezdtek szövet ágyterítőket, molinó, csipkefüggönyöket venni.

A katolikusoknál szentképek voltak a falon, (vagy üvegre festett, vagy olajnyomat), az ajtó mellett szenteltvíztartó, felette a kereszt; reformátusok inkább a hazafias képeket (Rákóczi, Kossuth, Petőfi) kedvelték és a házi áldást. Az első világháború idejében Ferenc József, Erzsébet királynő, Vilmos császár képét is kitették a katolikusok, és minden felekezetnél divattá lett a katona és családi fényképek falra rakása.

Valamivel kevesebbet változott a konyha berendezése, melyről részben a tüzelőberendezések ismertetése kapcsán már szó esett. A füstöskonyha hátsó sarkában, vagy hátsó falának közepénél állt a katlan és a kemence, mellette, körülötte sárpadka, mely tűzhelyül, rakodóhelyűi, ülőhelyként, esetenként alvóhelyként is szolgált. Itt a legszükségesebb sütő-főző eszközök voltak, a lábasok, fazekak a kemencére borítva, egy füstös polcon kisebb evőeszközök: fűszertartók, bögrék, evőtányérok, kések, kanalak, a kemence mögötti sarokban krumplit tároltak, itt áltak a kenyérsütő eszközök. Lehetett még itt alacsonyabb asztalka mosogatáshoz, mángorláshoz; vizespad korsókkal, kisebb munkák végzéséhez és kisszékek, időszakonként a da- gasztóteknő, rokka stb. A tűzhelyen vasháromlábak, nyársak, pecsenyesütő villa.

A nyílt kémények építésével tisztábbá vált a konyha. A kéménytartó oszlop elé fazekas és tálaspolcot tettek, itt voltak a kuglófsütők, cseréptepsik is. A kemence mögötti falra dísztányérokat aggattak. Több polc került be, rangosabb asztal székekkel; és sűrűbben meszelték a falat, hogy tiszta legyen.

A kamra volt a legfontosabb tárolóhely. Itt tartották a hátsó fal mellett a liszt- és gabonatartó ládákat hombárt, vagy rekeszt, de földre tett deszkákon liszteszsákok is álltak. Volt itt zsírosvéndely, savanyítós fazék, káposztás, uborkás, boros és eceteshordó vagy kisebb edény, lekvárosfazekak, gyümölcstartó (dió, mogyoró, aszalt gyümölcs) kosarak, kisebb mennyiségben takarmány (kukorica), kenyér és tésztakészítő, húsfeldolgozó és más, nem mindennap szükséges eszközök, esetenként fúró-faragó szerszámok is, használt ruhák (munkaruhák, zsákok) ládában. Nagyobb gazdáknál volt külön gabonás-, külön boros- és külön faragó vasaskamru. Aludtak is ezekben fiatal házasok.