Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)

III. - Település, építkezés, lakásbelső

-23 (Baranya megye) "ládikát" emlegettek egy parasztháztartásban, ez már asztalosmunka lehetett. A bútorok színes festése asztalosmunkákkal terjedt. De a paraszti ízlés sokáig ragaszkodott a hagyományos mértanias rovott, vésett mintákhoz, legfeljebb ezeket színeztette ki. Ugyanakkor az úri használati tárgyakon a XV. században már megjelentek a stilizált virágkompozíciók (3 vagy 5 ágú szívből, vázából kinövő virág). A XVII. században már több díszes mázas (főként zöld mázas) cserépedény és kályhacsempe maradt fenn, mint előbb.

A Dózsa-parasztháború leverésétől kezdődően mély szakadás történt a paraszti és a nemesi anyagi kultúra között, s ez a XVIII. századra még jobban elmélyült, de a kapcsolat nem szűnt meg. Egyes bútortípusok, edényfélék, berendezési tárgyak, készítési technikák vagy díszítési módok tért hódítottak a parasztság körében (pl. a stilizált virágos díszítés feltűnt már a parasztok bútorain, hímzésein, szőttesein is).

A XVIII. századtól már a nemesi rétegeken belül is erőteljesebb volt a differenciálódás az életmódban, anyagi javakban. A régies, hagyományos stílusú árukat "magyarénak, magyarosnak tartották. Ilyen árukat szegényebb köznemesek, polgárok, parasztok rendeltek meg pl. az iparosoktól. Elkülönültek azok a kézművesek, akik a módosabb köznemeseknek, vagy a főnemességnek dolgoztak, ("német szabók, "német asztalosok" stb). A török dúlta területeken a XVIII. században megkésve alakultak meg, vagy alakultak újra az egyes kézművesek céhei, sokáig igen fontos szerepe volt az önellátásnak a bútorzat, viselet, házieszközök készítésében. A XVIII. századból kevés évszámmal jelzett paraszti lakóberendezési tárgy maradt fenn Somogybán, de több az írásos emlék, mint korábban. A később parasztportákról előkerültek közül sem mindegyik készülhetett eredetileg parasztok számára. Pl. van a Rippl-Rónai Múzeum birtokában egy gyönyörű barokkos kiképzésű, intarziás "hátasszék" 1738-ból. Ez lehetséges, hogy eredetileg köznemeseké volt.

A XIX. század végén, a XX. század elején még hagyományosnak számító paraszti szobaberendezés meghatározó darabjainak megléte, s az elrendezés módja a XVIII. században már nyomon kísérhető. A falusi népesség nagyobb részének ácsok, molnárok, bognárok, és famunkához értő parasztemberek főként keményfából készítették a nagyobb bútordarabokat (láda, asztal, szék, pad, ágy); fenyőfából az asztalosok dolgoztak elsősorban a nemességnek, városi polgárságnak, de részben már a parasztoknak is. A láda volt ekkor az egyik legfontosabb bútordarab. A szekrényt (későbbi neve "fennálló szökrény" vagy csak "fennálló") még a paraszti rétegek nem használták. Ehelyett az ácsolt láda volt általános ruha és élelem tárolására is, ennek volt a neve "szökrény" vagy "szökröny" az egész Dél-Dunántúlon. Ez úgy készült, hogy a bükkfa vagy tölgyfa deszkákat egymásba állazták hornyolással, a sarkokon tartó faoszlopokkal, a rögzítést faszegekkel végezték. Ha díszítették, az négyszegekből vagy körökből álló minta volt. A somogyi vásárokra hegyes, erdős vidékekről az ácsok bükkfából való ácsolt ládákat hoztak eladni, a somogyi mesterek (Nagybajom, Sárd, Felsőszentmárton) a tölgyfához jutottak inkább hozzá.

A kék alapúra festett, virágozott fenyőfa bútorzat a megye német lakosainál terjedt el. Ilyeneket vettek már számba egy 1803-ban elhunyt szuloki német molnárnál. A fekete alapúra való festés Észak-Somogyban terjedt el egyes községekben, de legjobban a Nagyberekbe telepedett horvát eredetű falvakban (Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér).

Az asztalosok is gyártottak festetlen, de festett bútorokat is. A kaposvári asztaloscéh 1793. évi Imitációja is példa erre. Az épületekhez való nyílászárókon (ablak, ajtó) és koporsókon kívül a következők voltak a főbb termékeik: "hátos szék" (festett), pad ("négy személyre való föstetlen karszék"), fogas "férnácczal föstött és föstetlen"), ágy ("közönséges fekete ágy sima lábokra toronnyal" és "közönséges paraszt fehér ágy nagyobb és kisebb"), bölcső ("festetlen paraszt sima bölcső") és többféle láda ("első és hátsó kocsira való ládák, festett singes és réfes ládák pléh erősítéssel", öreg pillangós láda pléh nélkül") és természetesen asztalfélék.

A "hátasszék, karszék, pad, hátaspad, fogas, ágy, bölcső, láda, asztal" stb. mindennapos darabjai voltak a paraszti háztartásoknak már a XVIII. században is, igényesebb vagy egyszerűbb kivitelben. Vagyonleltárak - igaz - paraszti körből inkább csak a XIX. század elejétől maradtak fenn nagyobb számban Somogybán. Ezekben elsősorban a komolyabb értékeket képviselő berendezési tárgyakat vették sorra, bár árverési jegyzőkönyvekben szinte lakóházleltárat is találtunk. A rangosabb bútorféle mindig inkább a szobába került. Két szoba esetén pedig az első, ünnepi, vagy szép szobába.