Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Államosítási törekvések

-35 Államosítási törekvések

Az 1868. évi XXXVIII. te. "Az állam által állított népoktatási tanintézetek" c. fejezete 80. paragrafusában megfogalmazta annak lehetőségét, hogy a közoktatási miniszternek jogában áll bárhol, ahol ezt szükséges tartja, tisztán államköltségen iskolákat felállítani. Ugyancsak 1868-ban írta meg Gönczy Pál, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főtanácsosa a magyarországi népoktatást bíráló tanulmányát, melyben utalt arra, hogy az egyház mereven ragaszkodik a felekezeti iskolák fenntartásához még oly körülmények között is, amikor azok színvonalon aluli viszonyok között vannak.

A kiegyezést követően az állami költségvetés kultúrára irányzott része alkalmatlan volt a népoktatás korszerűsítésére. A felekezeti iskolák, s bennük az egyházak az állam számára igen kemény ellenfélnek bizonyultak. De maga az állami tanügyi vezetés is vonakodva alapított állami elemi iskolákat, félve az egyház makacs ellenállásától, a költségvetés egyensúlyának megbomlásától. Azonban ott, ahol elszánt, az oktatás súlyos helyzetén jobbítani akaró tanítók tevékenykedtek, megszervezték az állami iskolát.

Somogy vármegye területén a nyolcvanas évekig egyetlen állami elemi népiskolát sem állítottak fel, majd a század utolsó két évtizedében a megye különböző részén jelentkeztek törekvések állami iskolák megszervezésére.

A horvátok lakta Lakócsa község elöljárósága 1885-ben iskolájának államosítását azon indokkal kérte, hogy a lakosság nem bír azzal az anyagi erővel, hogy túlnépesedett iskolája számára épületet vegyen, s azt iskolai célokra átalakítsa, berendezze és egy második tanítót alkalmazzon. Továbbá "nem bír a község az oskola működésének ellenőrzésére olyan szellemi erővel, mely egy Szlavónia tőszomszédságában lévő és éppen horvát ajkú nép között a lelkész és tanítóknak a közömbössége és nemtörődömsége következtében egy a kor magyar szellemének fejlesztésére elégséges volna. "(94)

A VKM az államosítási kérelmet - hivatkozva az államháztartás egyensúlyának fenntartására - elutasította, mondván "minden iskolának a már létező tényezőkkel kell tovább működnie. "(94/a)

A VKM első ízben 1898-ban, majd 1906-ban indított akciót az elemi népiskolák államosításának megszervezésére. Mindkét alkalommal az oktatás modernizálása és a magyarosítást szorgalmazó irányelvek kerültek előtérbe, amelyeket a helyi közigazgatási hatóságok elfogadtak és szorgalmaztak.

Az államosítást illetve az állami iskolák megszervezését Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898. január 26-án a megyékhez intézett körlevele indította el<95)

Wlassics az állami elemi népiskolák szervezésénél a követendő irányelvekről, majd egy évvel korábban, a képviselőház 1897. február 26-án tartott ülésén nyilatkozott: "Néhány kiváló publicista az állami népiskolák elhelyezése tekintetében azt fejtegette, melyik irány a helyes: az-e, ha túlsúlyba jönne az új irány, vagyis hogy a magyarság erősíttessék állami iskolákkal ott, ahol az egy tömbben lakik, tehát bizonyos attraktív erővel bír, - vagy az-e, ha nemzetiségi helyeken védjük, óvjuk a szétfoszlástól a kisebbségben lévő magyar elemet az állami népiskolákkal -. Azt gondolom, hogy itt az igazság középen van. Egyik irányt sem kell hagyni túlsúlyra vergődni, de párhuzamosan kell eljárnunk. Ott, ahol a magyar elem nagy attraktív erőt képvisel, ott a magyar elemnek a hóna alá kell nyúlni és támogatni kell azt Viszont a magyar kisebbséget is támogatni kell mindazon helyeken ahol a nemzetiségek közé került."

S mivel a miniszter pontosan ismerte egy államosítási program megvalósításához rendelkezésére álló anyagi erőt, leiratában megjegyezte:"... az állami népiskolák elhelyezésénél a leggondosabb és legkö-