Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Az óvodákról

-30 Az óvódákról

Feltétlen szólnunk kell a kisdedóvásról szóló, 1891. évi XV. tc-ről, mellyel a közoktatáspolitika fontos tényezőként számolt a nyelvi magyarosodás szempontjából.

Már a törvény előterjesztésének indoklásában elhangzott, hogy meg kell valósítani annak lehetőségét, 'hogy a nem magyar anyanyelvű kisgyermekek már a kisdedóvódákban játék, mulatság és szórakozás közben bevezettessenek a magyar nyelv ismeretébe', így az elemi iskolában könnyen elsajátíthatják a magyar nyelvet.

A kisdedóvók látogatását kezdettől fogva kötelezővé szándékozták tenni, 'mert ha nem teszik kötelezővé, akkor nem biztosíthatjuk azt a célt, amely miatt azokat felállítjuk* - hangoztatta előterjesztésében Csáky Albin miniszter.(90)

A törvény feladatát elsősorban szociális, pedagógiai funkciókban határozták meg: 'a 2-6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érthető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességüknek, értelmüknek, valamint kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni’.(9i)

Az óvoda alapításának és fenntartásának költségeit a községekre hárították.

A falvak nagy részét már addig is jelentékeny adóval terhelték, sok község alig volt képes minden feladatának megfelelni. Ezért az óvodaállítás kötelezettségét bizonyos tekintetben enyhíteni kívánták. A törvényjavaslatban ennek különböző képpen kívántak kifejezést adni, mégpedig oly módon, hogy az óvodai intézeteket teljes óvodákba, állandó menedékházakba és nyári menedékházakba sorolták és ezek felállítását az illető községek adóképességéhez mérték. Kimondták, hogyha egy község pótadója a 20 %-ot már elérte, akkor az ezen felül való megadóztatás akkor léptethető életbe, ha a 20 %-ot meghaladó adóztatás az illető községet anyagilag túlterhelni nem fogja. A törvény ezenkívül lehetőséget teremtett arra, hogy a községeken kívül mások is - felekezetek, egyesületek, jogi személyek, magánosok - állíthassanak óvodát, s tulajdonképpen a községek kötelezettsége csak akkor lépett életbe, ha más óvoda nem létezett.

S végül, ha a felsorolt tényezők közül egyik sem volt meg, akkor az állam a maga kötelességévé tette az óvoda megszervezését. A kormányzat tisztában volt azzal, hogy a törvény életbe lépésével - mintegy varázsütésre - még nem lesznek óvodák a községekben, hiszen a népoktatási törvényt a megszületése óta eltelt 22 esztendő alatt sem sikerült maradéktalanul végrehajtani.

A törvénycikk a kisdedóvó intézetek állítási kötelezettségét - bizonyos esetekben - az állandó gondozásban és felügyeletben nem részesülő gyerekek számához is kötötte<92)

A gondozás és felügyelet fogalmát a községek számára az 1891. évi XV. te. végrehajtása tárgyában kiadott 1892. évi 44.000 számú utasítás 2. paragrafusának 2. pontja határozta meg, mely kimondta, hogy *kellő gondozásnak és felügyeletnek csak azt lehet tekinteni, ha a gyermek egész évben és az év minden napján legalább a szülők egyikének vagy a család egy felnőtt tagjának, vagy más megbízható felnőtt egyénnek folytonos felügyeletére van bízva, úgy, hogy a gyermekekkel foglalkozni, értelmi fejlődését előmozdítani és őt ápolni képes.* Ott, ahol a gyermek kellő gondozást kapott, nem óhajtottak beavatkozni, nem kívánták a szülőket arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket kisdedóvókban helyezzék el.

A törvénycikk majd annak végrehajtási utasítása megjelenését követően Somogybán is összeírták