Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Magyarosítási mozgalmak

-27 Magyarosítási mozgalmak

1882-ben Fekete Sándor tollából elemző cikk jelent meg a megye nemzetiségi viszonyairól és politikájáról. Leírja, hogy a túlnyomóan tiszta magyar ajkú lakos között nem jelentéktelen a német és a szláv elem sem. A tiszta magyar ajkú lakosság között hol elszórva, máshol pedig tömegesen egész helységeket, sőt vidékeket laknak "idegen ajkú testvéreink". Fekete szerint megérdemlik ezt a szép nevet testvéreink, mert ha nem is bírják a többség nyelvét, "a közérzetük tiszta, igaz, jó magyar. Nincs itt a kifelé gravi tálásnak a legcsekélyebb nyoma sem, nem vágynak ők sem a nagy czimre, sem a hatalmas szláv nemzet kebelére, jól érzik magukat itt" Nemzetiségi politikánk - írja Fekete - bármely európai nemzetével megállja a versenyt." A cikk szerzője szerint bölcsen belátták jeleseink, hogy nemzeti nyelvünket, szokásainkat és jellegünket nem lehet egyszerre egy bevándorolt nemzetre sem oktrojálni, hanem türelmes bánásmód mellett összeolvadnak az őket vendégszeretően fogadó nemzettel. S hogy ez a járható út, Fekete Sándor példák sorát idézi: "vannak községek, melyeknek német ajkú lakossága már majdnem tökéletesen megmagyarosodott, leginkább olyanokétól keverve vannak magyarokkal egy-egy községben, vagy ahol csak egy-két német község van több magyar község között Példa erre: Bize, Gadány, Somogyvár, Szabadi. Szinte így áll a dolog a szláv eredetűeknél is. - Ott van Tót-Gyugy, Szenyér - már alig találkozik valaki ki még tótul tudna, ott van Szent Pál, Táska, Varjaskér, egy-pár évtized és még e szláv eredetű lakossága tökéletesen magyar lesz. Ott vannak a Dráva mentén levő magyar községekben lakó horvátok, tótok, a legtöbbje már beszéli a nyelvünket: ez minden felsőbb nyomás nélkül történik, sőt ők maguk törekszenek, hogy minél előbb és jobban megmagyarosodhassa- nak."

A magyarosodás terén a legrosszabb helyzetben a Zselicben lakó németeket találta, itt őrizték meg leginkább a nyelvüket, szokásokat, a magyar szó igen ritkán fordult elő<79)

Somogy megyében a "szervezett" magyarosítási akciók az 1886-os esztendőben indultak meg. Elsőként özvegy idős gróf Somssich Imréné, mikei földbirtokos elhunyt férje emlékére a nagyatádi járás horvát ajkú községeiben a magyarosodás elősegítésére tett 2.300 Ft összegű jótékony alapítványt.(80)

A közigazgatási bizottság 1886. december 9-én tartott ülésén pedig Csépán Antal alispán indítványozott egy a német ajkú községek magyarosítását és a magyarosítás terén kiemelkedő tanítók jutalmazásátszorgalmazó mozgalmától)

"Tudomásul vétetvén... a német ajkú községek népiskoláira vonatkozó része folytán elhatároztatik, miszerint azon tapasztalás igazolta tényből kiindulva, hogy az idegen ajkú lakosság magyarosodása kiválóan a néptanítók buzgó és hazafias irányú működése azzal mozdítható elő, tétessék előterjesztés a törvényhatóságnál az iránt, miszerint saját területén gyűjtést indítván meg a megyének minden hazafias és nemes cél iránt lelkesülő közönségétől remélhetőleg befolyó összegekből a magyarosítás előmozdítása körül kitűnő néptanítók közt jutalmakat osszon ki, s ezáltal a többi néptanító működésére buzdító- lag hasson."

A sikeres tanítók jutalmazási alapja megteremtéséhez gyűjtőakciót kezdeményeztek, s a kibocsátott gyűjtőívekre a vármegye lakosságától szép summa folyt be<82)

Az első jutalmakat 1888. nyarán osztották ki, ám nem a németek magyarosítása során sikereket elért tanítók kapták, hanem a jobb eredményeket felmutató horváth és tót falvakban tevékenykedők. így elsők között kapta meg Szabady János tótszentpáli római katolikus iskolai tanító, aki iskolájában