Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban
-24 nyelvet, hanem egyenesen magyarrá akarták tenni a tanítás nyelvét Úgy vélték ez viszonylag könnyen megvalósítható, hiszen a felnőtt lakosság beszéli az állam nyelvét. Ugyanakkor a vegyes tannyelvű iskolák száma is növekedett. a népiskolák tanítási nyelve az isso-as években(73> 1882/83 83/84 84/85 85/86 86/87 87/88 88/89 89/90 90/91 összes iskola 408 413 — 403 412 412 414 419 419 magyar taanyelvű 376 381 — 359 363 363 366 379 — német - -magyar 26 26 26 38 40 40 39 34 — horvit - - magyar 6 6 6 6 9 9 9 4 — Megfogalmazódott a kérdés - ..."miért nem tud a fiatalabb nemzedék magyarul....?" A válasz is rögtön megvolt. "Valljuk meg ószintén, a gyermekek nem részesültek eddig kellő oktatásban e téren. Jól tudjuk, hogy sok olyan ember van - így hát tanító is - kik a munkának könnyebb végét keresik. Pedig a magyar nyelv elsajátítása nem a legkönnyebb munkába kerül... És mégis el lehet érni. Nem kell hozzá egy emberélet, elég a törvényes hat év. ...Hogyan lehet elérni? Tűzzel-vassal éppen nem szabad neki iramodni, szem előtt tartva azt, hogy erőltetett actio igen könnyen megszüli a reactiot.... óvakodjék is a tanító a hirtelenkedéstől, mert minden fáradsága eredmény nélküli lesz. "(74) Az iskolalátogatásokról készült jelentéseikben a tanfelügyelők beszámoltak a községek lakói között "divatozó" nyelvekről, az iskolába járók létszámáról, az iskolák tanítási nyelvéről és jellegéről, az iskolaépületek állapotáról, felszereltségéről, továbbá a tanítás ill. a magyar nyelv tanításának eredményességéről, nem egy esetben a tanítók végzettségéről és felkészültségéről, majd a 90-es évektől 'különös bírálat alá vétettek a tanítók azon irányú működései, mellyel a nemzetiségi iskolákban a hazai nyelvet megkedveltetni s terjeszteni igyekeznek." Somogy megye területén alkalmazott valamennyi néptanító - a jelentések szerint - a magyar nyelvet oktató képességgel szóban és írásban bírta, s részben ennek tulajdonították, hogy kérdéseikre a vegyes tannyelvű iskolák legnagyobb részében a gyermekek helyes kiejtésű, értelmes feleletet adtak magyar nyelven. Ám néhány községben, mint pl. a németajkú Németújfaluban csak "csekély taneredmény tapasztalhatott, a magyar nyelv tanítása kellő haladást nem tűntet fel." Kielégítőnek nem mondható eredménnyel tanították a magyar nyelvet a bőszénfai, a szentlászlói és a kishárságyi róm. kath. iskolákban, melyeknél a tanfelügyelő elrendelte az "erélyesebb és sűrűbb" látogatásokat. A kisberki tanítónak pedig egyenesen a figyelmébe kellett ajánlani a magyar nyelv tanítását. Hasonló képet mutattak a horvát ajkú községek iskolái is. A jelentések szerint általában jó eredménnyel oktatták a nemzet nyelvét, csupán Drávakeresztúr és
