Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

A népiskolai törvényről - A magyar nyelv oktatása

-10 1868-ban lefektetett elveket, amelyek a századforduló végéhez közeledve az egymást követő intézkedésekkel mind kevésbé jutottak érvényre. Bár eleinte továbbra is az anyanyelvi oktatásra fektették a fősúlyt, a hatóságok egyre inkább kívánatosnak tartották a magyar nyelv tanítását és megtanítását. Majd alig tíz évvel, az európai mércével is liberális nemzetiségi és oktatáspolitika kodifikálása után, megszületett az államnyelv kötelező tanításáról szóló törvény, a Trefort Ágoston minisztersége alatt elfogadott "A magyar nyelv tanításának kötelezettségéről a népiskolai tanintézetekben" című 1879. évi XVIII. törvénycikk. "(22)

A magyar nyelv oktatása - bár a nemzetiségek egyházi és politikai vezetői azt látták benne - még nem jelentett erőszakos magyarosítást. A törvényjavaslat indoklása is hangsúlyozta, hogy mindenkinek "kellő módot" kívánnak nyújtani a magyar nyelv elsajátítására, hiszen az államnyelv ismerete minden állampolgár érdeke az által is, hogy a magyar nyelv tudásának birtokába jutva, úgy magán mint hazafiúi ügyeikben haszonnal és előmenetellel forgolódhassanak, a

....nemcsak a közügyek tárgyalásánál előf

orduló ügyeket érthessék meg, hanem azok előtt, kik ily célra törekszenek, a hivatalos pályák nyitva álljanak. "(23)

Az 1868. évi nemzetiségi törvénnyel ellentétben álló 1879. évi XVIII. te. - mely célul tűzte ki, hogy a tanulókat elemi iskolai tanulmányaik befejezésére megtanítja szóban és írásban magyarul -, az ország valamennyi népiskolájában kötelezővé tette a magyar nyelv tanítását, s valamennyi tanítójától megkövetelte a magyar nyelv ismeretét. Trefort a törvény benyújtásához fűzött szóbeli indoklásában ugyan kifejtette, hogy távol áll tőle kényszeríteni az ország más nyelvű polgárait, hogy anyanyelvükön kívül az állam nyelvét is elsajátítsák, mert az "céltalan törekvés volna". Magyarázkodása során biztosította a nemzetiségeket, hogy jogaikat nem sérti a törvény, hiszen az "kivitelben az átmeneti nehézségeket és a fokozatosságot szem előtt tartja -, s általában a méltányosság és lehetőség közt marad és csak egy - minden részről régen érzett szükségnek felel meg", így lényegében az 1868. évi népoktatási törvény mulasztásait hivatott pótolni.

A törvény megjelenését kísérő végrehajtási utasítás pontosan megszabta a tanfelügyelők feladatát mind a tanítókra, mind a tanulókra nézve. Mindenekelőtt számba kellett venni azokat a népoktatási tanintézeteket, melyekben a tanítási nyelv egészben vagy részben nem magyar. Emellett kötelesek voltak felmérni a nem magyar anyanyelvű tanítók és tanulók magyar tudását. (24)

Mindenki számára ismeretes volt, hogy a törvény csak fokozatosan végrehajtható, hiszen a magyar nyelv tanítására kellő számú tanító nem állt rendelkezésre. Hogy ezen az állapoton javítsanak, a magyarul nem tudó tanítókat tanfolyamra utasították, hogy a nyelvet elsajátítva azt tanítani is tudják.

"A tanításnak egészen gyakorlati úton járónak és olyannak kell lennie, melyből míg egyfelől maga a nem magyar ajkú tanító elsajátítja a nyelvbeli legszükségesebb alapismereteket, illetőleg a beszédet, másfelől mintegy utasítást nyerjen arra nézve is, mi módon vezesse ő a nem magyar ajkú iskolás gyerekeket fokozatosan és gyakorlatilag a magyar nyelv ismeretére. "(25)

Ám "ki a magyar nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy a népiskolában taníthassa", 1882. január 30-tól kezdve tanítóul vagy segédtanítóul nem volt alkalmazható, tanítói oklevelet nem kaphatott. Olyan községekben pedig, ahol magyarok és nem magyarok vegyesen laktak, nyilvános népiskolában, (községi, felekezeti, egyéb) 1883-tól csak olyan tanító volt alkalmazható, aki a magyar nyelvet tanítani tudta. Azonban a tanítói állások betöltésénél már a törvény megjelenését követően azok élveztek elsőbbséget, akik magyarul tudtak. (26)

Az utasítással majdnem egyidőben megjelent az a tanterv is, amely a nem magyar ajkú népiskolák tananyagát, évfolyamonkénti elosztását és követeleményét tartalmazza. S mivel a törvény értelmében "a magyar nyelv tanítása és megtanulása minden népiskolai tanító és tanuló kötelességévé tétetett", megadta azokat a módszereket is, melyek figyelembe vételével lehetett és kellett tanítani.

Az elemi népiskolai tanítás középpontjában továbbra is az anyanyelv oktatása állt, s emellett kívánták megtanítani a magyar nyelvet.

Mind az anya -, mind vele kapcsolatban a magyar nyelv oktatásában oly módon kívánták a tanuló-