Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
A népiskolai törvényről - A magyar nyelv oktatása
9 A NÉPISKOLAI TÖRVÉNYRŐL Az 1868. XXXVIII. te. jelentős kulturális vívmány volt. A törvény jelentőségét nem szabad azonban arra korlátozni, hogy bevezette a 6-12 éves gyermekek kötelező iskolába járatását, hanem ezen túlmenően világosan kell látni azt az általa megindított folyamatot, amelynek során szervezeti és tartalmi vonatkozásokban egyaránt utat tört magának a világi művelődés. Állami felügyelet alá helyezte az iskolákat, létrehozta a tanfelügyelőség intézményét, a tanítói állást képesítéshez kötötte, elrendelte állami tanítóképzők felállítását, s előírta a kötelező tantárgyakat. Feltétlenül ki kell emelni a törvény nemzetiségi vonatkozásait, elsősorban azt a tényt, hogy az anyanyelvi oktatás elvének igyekezett érvényt szerezni. A törvényalkotók úgy vélték, mindenképpen jogos követeléseket elégítenek ki, amikor nem magyar népeknél az anyanyelv használatát engedélyezik. A törvény kimondta, hogy "minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást", és mindenütt olyan tanítót alkalmazzanak, aki "a községben divatozó nyelveken tanítani képes. "(21) A felső iskolákban, a polgári iskolákban és a tanítóképzőkben a törvény elrendelte a magyar nyelv tantárgyként való tanítását, az elemi népiskolák esetében azonban ezt nem írta elő, még az állami iskolákban sem. A törvény közös iskolák felállítását rendelte el ott, ahol nincs felekezeti iskola, vagy ahol 30 olyan tanköteles van, aki más felekezethez tartozik, mint amely az iskolát fenntartja. Eötvös 1870-ben kiadott jelentése lesújtó képet festett a népiskolai oktatás állapotáról. A tanköteleseknek csak a fele járt iskolába, télen csak harmada. Sok községben egyáltalán nem volt iskola. A meglévő tantermek csak a tankötelesek 60 %-át tudták befogadni, a tanítók jelentős része nem felelt meg a követelményeknek. Ilyen állapotokból kiindulva a népiskolai törvény az iskolakötelezettség fokozatos érvényesítésével, az oktatás színvonalának emelésével, az iskolák, a tantermek és a szakképzett tanítók számának lassú, de folyamatos növelésével néhány évtized alatt jelentős eredményt ért el az analfabétizmus csökkentése, a nép kulturális színvonalának emelése terén. A magyar nyelv oktatása A magyar államnyelv oktatása a kiegyezés után sem a népiskolákban, sem a középiskolákban nem volt kötelező. A népoktatási törvény is csak a - meglehetősen kisszámú - nem magyar tannyelvű felső népiskolákban, polgári iskolákban és a tanítóképzőben írta elő a magyar nyelvnek tantárgyként való oktatását. A dualizmus rendszerének megszilárdulásával azonban egyre inkább teret nyert a magyarság szupremációját erősítő nacionalizmus, s az 1870-es évek közepétől változás figyelhető meg nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontban, a nemzetiségi politikában. Mindez természetesen jelentkezett az oktatás területén is. A változások tükrében még inkább kidomborodik az 1868. évi népiskolai törvény becsületes szándéka. Még ennek tárgyalása során lényegében csak fenntartásokkal éltek a nemzetiségi képviselők, az oktatást érintő és nyelvhasználattal kapcsolatban hozott törvények életbe lépését követően örömmel megelégedtek volna a 68-as elképzelések megvalósításával. Számos megnyilvánulás jelzi, hogy majd mint szívesen látott alapot emlegetik az
