Marek János: Adatok a somogyi agrárproletáriátus és a birtokos parasztság történetéhez 1929-1942 - Iskola és Levéltár 34. (Kaposvár, 1991)

Bérek; bérmozgalmak; munkaerő-piac

lene kötelezni az összes mezőgazdasági munkásokat, akik eddig aratók és gazdasági cselédek voltak. Ki kellene őket közigazgatási úton hallgatni arra nézve, van-e cseléd szerződésük, vagy aratási szerződésük, és ha nincs, miért nincs? Hasonlóképpen fel kellene hívni az uradalmakat, hogy rövid idő alatt jelentsék be, mennyi cselédre van szükségük. Hatósági úton. kellene figyelmeztetni a munkásságot arra, hogy ne várjanak a németországi munkaexportra, hanem szerződjenek el cselédnek, aratónak. A kormány újabb szociális intézkedései következtében, a cselédek vérszemet kapnak, igényeiket folyton, emelik, mindig többet és többet követelnek. Nem elég csak a gazda terheit növelő szociális intézkedéseket tenni, /balesetbiztosítás, betegsegélyezés, minimális munkabér/ hanem ezzel egyidejűleg arra is rá kellene szorítani a gazdasági cselédeket és munkásokat, hogy a jobb fizetésnek megfelelően. jobb, becsületesebb és értékesebb munkát végezzenek." /36/

,A kormány munkás-szociális intézkedéseire nyugodtan, mondhatjuk, hogy amolyan, látszatintézkedések voltak, annak ellenére még jobban, elmélyítették a birtokos osztály a földnél - küliek között az ellentétet. Sőt a gazdapanaszok annyira általánosak, hogy attól kell tartanom, hogy a gazdaközösség jóvéleménye a kormányzattal szemben, megváltozik" - írja Dr. Mester György a MÉP tabi titkára.

Az általános gazdapanaszoknak és a háborús helyzetnek megfelelően a kormány azzal, hogy az 1942-es 86I0/ME számú kormányrendelet 1 §-ának 1 bekezdése szerint a megyéknek jogot adott a minimális munkabérek megállapítására, a birtokososztály segítségére sietett. Somogybán, a vármegyei gazdasági munkabérmegállapító bizottság 1942 április 16-i ülésén szabá - lyozta a mezőgazdaságban, fizethető minimális munkabéreket.

A bizottság által hozott határozat alapján, a napszámosokat és idénymunkásokat kor és munkaképesség szerint osztályozták. Első osztályú munkásnak számított az a férfi, aki a 19. életévét betöltötte és aki nehéz munkakifejtésre /pl. kaszálásra, zsákolásra stb./ is képes.

35