Marek János: Adatok a somogyi agrárproletáriátus és a birtokos parasztság történetéhez 1929-1942 - Iskola és Levéltár 34. (Kaposvár, 1991)

Helyzetkép más megyékből

körülmény is, hogy sok munka- és keresetnélküli iparos mező- gazdasági munkát vállalt, hogy sok gazda nem vette igénybe a munkásokat, hanem többen összeállottak és maguk végezték el a mezőgazdasági aratási és cséplési munkálatokat." /Io/

Azok a munkások, akiknek sikerült aratási és cséplési munkához jutni, a keresett kevés gabonán is kénytelenek voltak hamar túladni, mert az évről évre rosszabbodott gazdasági helyzet folytán teljes mértékben, eladósodtak, és az uzsorakamat mellett kölcsönbe vett búzát az aratás és cséplés után kénytelenek voltak azonnal visszaadni. Mégis, hogy ez a nagytömegű mezőgazdasági munkanélküli miből élt, azt sokszor maguk sem tudták volna megmondani.

Ilyen, végtelenül elszomorító megélhetési viszonyok között munkásnépünk lelki és érzelmi világa teljesen forradalmasítva van - mondja a cikkíró -, és lelkűk mélyén olyan gyökeres változásra várnak, amely őket válságos helyzetükből kivezeti!/11/

A munkásnép nyomorának enyhítése érdekében a kormányzat úgynevezett nyomorenyhítő akciókat szervezett. Ennek keretében - többek között - szeretetadományokát gyűjtöttek, ingyen levest, lisztet, burgonyát, cipőt, tűzifát osztottak ki. Az ilyen akciók közel sem oldották meg a gondokat, s a nyomor enyhítésére sem voltak alkalmasak, még kevésbé arra, hogy velük az elégedetlenkedő tömegek hangulatát leszereljék.

Az ingyenes népkonyhák igénybevétele a munkások számára különben is megalázó volt. Inkább nélkülöztek, szenvedtek, semhogy a megszégyenítő népkonyhára elmentek volna. E helyett munkaalkalmat és tisztességes kereseti lehetőséget kívántak.

Sokat panaszkodnak a munkások amiatt, hogy az országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet segítségével épített lakások évi törlesztési összege /1.11 pengő/ túlságosan, magas, és azt

13