Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Művésztelepek, szabadiskolák, művészeti társaságok

porsó lezárás /1846/ és a Mentőcsónak /1847/ című romantikus hangvételű festményeivel. A korabeli biedermeier divat mellett a nagyformátumú itáliai mesterek fiatottak reá. 1847-ben az orosz cári udvarba

1 került. I. Miklós cár öccsének leányát j Katalin nagyhercegnőjt tanította rajzolni. Ott élte át a magyar szabadságharc leverését. 1849-ben elhagyta állását, de hazatérni nem akart. Pétervárofa Wenningernél fotóretusőri , munkából élt, és bravúros rajzaival kezdte magára vonni a figyelmet. Szatirikus rajzokat, utcai jeleneteket ábrázoló akvarelleket, watteau-i és rubensi erényeket megcsillantó, művészi, lapokat készített megrendelésre. Feleségül vett egy egyszerű orosz leányt, Ersoff Alexandrát, akitől négy gyermeke született. Tagja és egyik szervezője lett a Péntekiek elnevezésű művészsegéíyező társaságnak. A Znakomije és az Iszkra folyóiratok közölték: rajzait. 1858-ban a Péterváron járt francia író, Gautier a felfedezéstől lelkes kiadványában dicsőitette Zichy páratlan rajztehetségét. Ez is közrejátszott abban, hogy a harmincéves magyar művészt az Orosz Művészeti Akadémia tagjává fogadta, s 1859-ben a Császár Őfelsége festőművésze címet kapta. Ez cári udvari állást jelentett, évi 6000 rubel fizetéssel és lakáspénzzel. Mindezért rajzoló "riporterként" kellett követnie a cárt bálokra, családi ünnepekre, utazásokra, vadászatokra, hogy a gyorsvázlatok alapján éjszakákba nyúló elmélyültséggel kidolgozott vízfestméayeket készítsen a cári krónika és különböző albumok részére. Méltatlan művészi feladatokat is teljesítenie kellett, mint pl. játékkártyák, női legyezők festése. De sorozatokat készített a Kaukázusi jelenetek, az Igor ének, a Cári koronázás, a Gatcsinai krónikák, az 1859-186l-es cári vadászatok témáira. A leningrádi Állami Orosz Múzeumban és az Ermitázs grafikai gyűjteményében Zichynek még ma is több, mint 80 vázlatkönyvét őrzik az udvari élet eseményeiről. Találékonyan alkalmazta jellem-, és típusábrázoló-képességét, dús természetszemléletét, kritikus látásmódját, rokonszenvét a szegény orosz nép iránt, idealizáló stíluseszközeit és humorát. Nem tett le a nagyszabású kompozíci-