Horváth János: Képzőművészek Somogyban. Somogy képzőművészei 1780-1945 - Iskola és levéltár 32. (Kaposvár, 1990)

Előszó

Galériában. 1914-ben a dél-olaszországi és tuniszi utazásairól kellemes impresszionista vázlatokkal tért haza. Az első világháború miatt tíz évig nem jutott ki párizsi otthonába és a kintrekedt képei után. Nagypolgári otthonát Budapesten rendezte be, de egyre többet foglalkozott a somogytúri birtok gazdálkodásával, fejlesztésével is. 1924-ben hozatta haza a Párizsban összegyűjtött festményeit, s Budapesten a Nemzeti Szalonban állította ki őket nagy sikerrel. 1926-ban festette a Mezőgazdasági munkáscsalád, című nagyszabású, hármas képet, somogytúri modellek beállításával. 1934-ben végleg Somogy túrra költözött. Ettől kezdve Kaposvár művészi közéletének aktív alakítója lett. A múzeumban összezsúfolt Rippl-Rónai Ödön-féle gyűjteményből ő rendezett először kiállítást /1934/. Műveinek ajándékozásával nagymértékben hozzájárult a múzeum gazdagodásához. Ebben az időben újított festési technikáján. A korábbi vastag festékkezfjést felváltotta egy vékony, lazúros technika, amely nagymértékben élt a vászon fehérségének kihagyásával. Ily módon készült legjobb műve, az Önarckép, 70 éves korában /1939-/. A második világháborúban ezer képe elveszett, megrongálódott. Birtokát az új társadalmi rend felszámolta, de művészi tekintélye megóvta őt a személyes meghurcoltatástól. 1949-ben és 1952ben Kaposváron önálló, 1953-ban Budapesten az Ernst Múzeumban Glatz Oszkárral közös kiállítást rendezett. A kaposvári festők kiállításán haláláig rendszeresen szerepelt, s a somogyi nép életéről festett realisztikus képeit a kultúrpolitika szívesen fogadta. Műtermét a Somogy Megyei Tanács 1958-ban nyilvános képtárrá avatta. 1959-ben Munka Érdemrend, 1960-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült. 1960-ban kiállított az Ernst Múzeumban. 93 éves korában, 1962. március 12-én halt meg Kaposváron. Somogytúron, a műterme előtt temették el. Lakóháza, a patinás kisnemesi kúria 1979-óta nyílott meg az emlékmúzeumaként.