Stamler Imre: Milyen lehetett az ősi Somogyország? - Iskola és Levéltár 31. (Kaposvár, 1989)

Utószó

- 90 Mi legyen a feltárt .kohók sorsa?

A legjobb az lenne, ha a helyükön maradhatnának, és onnét mondanák el üzeneteiket a mának. Egy-kettőt rekonstruálni lehetne belőlük, de romjaikban is érdekesek lehetnek. Melléjük kellene tenni mindazt a leletet, amit a kohászkodáshoz használtak, és amire rátaláltunk. Ezt életszerűen lehetne megcsinálni. Lehetne tablókkal, rajzokkal, magyarázó szöveggel is segíteni az érdeklődőknek. Bizonyára lenne sok érdeklődő!

Elképzelhetőnek tartom, hogy a somogyvári ásatásokhoz, az ottani bemutatóhoz egy-egy kohót is oda lehetne tenni. Talán a megyei múzeumnak is egyik fontos látnivalója lehetne valamelyik. Most még fóliával letakarva várnak valakire és valakikre a kis kohók. Remélik, hogy nem lesznek újra visszatemetve a földbe, a sötétségbe, mindenki elől!

UTÓSZÓ

Kiknek a segítségét szeretném, ezzel az írással elérni?

Egy kicsit mindenkiét, aki népünk történetének tárgyi emlékei ért felelősséget érez, akit érdekel népünk múltja.

Szeretnék együttműködni azokkal, akik elő akarják segíteni, hogy megyénk legősibb történetéből többet megismerjünk, mint amire most mód van. Mindenkivel együttműködnék, bármi legyen a segíteni szándékozó foglalkozása, végzettsége, beosztása, rangja. Csak az számít, hogy tenni akar-e, hajlandó-e cselekedni - törvényeink szerint - további leletek keresésére, lelőhelyek felkutatására, védelmére. Az ilyen emberek velem szövetkezhetnek, ha akarnak. Kérem, hogy válaszoljanak nekem azok, akik vállalkoznak, és bekapcsolódnának abba a történelemvédő, leletkereső mozgalomba, mely elsősorban Somogy X. századát keresné: So- mogyországot. Közeleg a honfoglalás 1100. évfordulója. Szeretném, ha erre Somogy olyan lelőhelyeket hozna felszínre, ami az országban is méltón áll helyt, a többi megyékkel összehasonlítva